2007. szeptember 7.

A változatosság...

... kedvéért ügyelek. De most per pillanat jó dolgom van. Túlságosan jó. Az előbb Marci akkorákat nevetett, hogy kihallatszott a kórteremből, közben én angol szavakat magoltam. Aztán megkapta a gyógyszereit, és a nagymama elmesélte, hogy amikor jött, Marci a következővel fogadta: "Jó, hogy jössz Nagyi, mert itt kínlódom, ahelyett, hogy hazamehetnék."
Amikor meg a nagymama kedvesen megkérdezte, hogy ki ő Marci számára, kiderült, hogy az "udvari bolondja." Egész jól fogadta a nagyi a dícséretet. Ennek eredményeként, gondolom, helyt is állt, ezért hallottam a nagy-nagy nevetéseket. Hát, így érdemes gyógyulni. Nemrég, amikor hetekig beteg voltam, Bencénk a következőt tanácsolta:
- Noémi, nevess sokat, mert a nevetés gyógyít.
Na, ezt a terápiát könnyen meg tudtam valósítani és még a gyógyszertárba se kellett emiatt mennem.

4 megjegyzés:

Hannah írta...

huh munka közben blogolsz!Kész luxus! Bezzeg én kiröhögöm aki munkamügyben e-mailt akar nekem küldeni. Internet??? Minek az! (Juj most szarkasztikus voltam...)
De Noi ha te ápoltál volna 12 évesen a szeműtétem után, biztos klasszisokkal jobban éreztem volna magam a korházban! Mert IGEN a nevetés gyógyít. Gyógyítja a megtört lelket és az arcon a ráncokat. És ha ezek gyógyulnak akkor már a test is kezd engedelmeskedni, vagy legalábbis enyhülést kap! :)

nruth írta...

hát, látod, ilyen barátnéd van. De csak azért blogoltam, mert Marcinál itt voltak a hozzátartozók, így vele nem foglalkozhattam :( Szóval, pótcselekedtem, angolt tanultam és tudományos cikkeket olvastam :)

Hannah írta...

Szuper vagy!

nruth írta...

Te meg nagyon elfogult, de az igazi barátok ilyenek, ne változz meg! Szükségem van az ilyen mondataidra :)))