2007. szeptember 1.

Havihegyi templom avagy Isten meglepetései














Szóval, az egész úgy kezdődött, hogy elindultam a Mecsekbe. Aki ismerős errefelé, tudja, hogy az Avar utcából felfelé haladva kb. fél óra alatt a Tettyére lehet érni. Persze ma is arra indultam el, hisz onnan se perc alatt az erdőben találja magát az ember. No, de a Tettyéhez közel van a Havihegyi templom, sőt, azt hiszem, összetartoznak. A Havihegyi templom nem létezne Tettye nélkül és a Tettye sem a templom nélkül. Szeretem ezt a templomot. Már messziről lesem amikor arra járok, hogy mikor tűnik fel. Mert ott van fent egy hegyen. Kimagaslik a házak közül, messziről hirdetve, hogy bátran lehet közeledni a Lakójához. Engem annyira magával ragad, hogy ha este későn hazafelé tartok a buszon, akkor is megkeresem a szememmel a kivilágított templomot. Egész a mai napig mégse voltam bent. Vagy teljesen zárva volt, vagy csak bekukucskálni lehetett. Ma sem vártam mást, max. kukucskálást. Erre ahogy közeledtem, feltűnt, hogy tárva-nyitva van, mintha éppen rám várnának. Meg is ragadtam az alkalmat és beültem a templomba. Jót ücsörögtem. Otthon voltam. Nem az épületben, hanem Akihez tartozik a templom is és én is. Ez volt a mai meglepetése. Az egyik a sok közül. Mert az erdőben is sokminden az volt. Egy-egy felismert növény, vagy előbukkanó fakopáncs, vagy szépen csillogó virágbogár.
... Aztán egy ikrekről szóló film is az volt, hisz minden érdekel, ami a világukhoz tartozik. Mégha magam már nem is lehetek az. Azért még sokszor kérdés bennem, miért éppen én maradtam életben és nem Ruth? Hiányzik, még akkor is, ha tudom, hogy a legigazibb otthona van.

11 megjegyzés:

ger írta...

De jó dolgod volt :) Én is vágyok már egy kis egyedüllétre, meg ilyen programokra. Ezek vhogy olyan kincsek tudnak lenni, még akkor is, ha rossz az idő, vagy úgy indulok el, hogy elegem van a világból. Nem tudom, Te hogy vagy vele, de van egy olyan megérzésem, hogy egy ilyen városnézés/természetjárás/sok km-es stoppolás/stb. után az ember megtelik gondolatokkal meg ihlettel. Gondolj bele, ha ezt a "fogalmazást" most az irodalomtanárod látná :D Legalább azt mondaná, hogy "hú, de jól írsz" :D
Igazából azt akartam megjegyezni, hogy az utolsó bekezdésed kissé megkönnyeztetett. Nem mondom, hogy hasonló cipőben vagyok, de egy pár pillanatra beleéreztem, és ezt váltotta ki belőlem. "Apád-anyád idejöjjön"-t nézted ? Mást nem nézhettél :P Asszem azt már láttam, egy lány játsza mindkét szerepet, tudtad ? A "Nem férek a bőrödbe"-ben is ő szerepel, csak ott már nagyobb:), ez is családügyes film. Én is néztem egy ikres filmet, aminek a címe Az élet oly édes. Fontos hozzá tudni, hogy vígjáték és művészfilm, különben egy pocsék rendezői/színészi alakításnak lehetne hinni :)

nruth írta...

Először is KÖSZÖNÖM!!! Nagyon jólesett, amit írtál. Látod, ezért nem mentem várat nézni, mert túl sok lett volna az ember és most nem arra vágytam :)) Egy órácskára sem tudsz elszabadulni és mondjuk elmenni a Duna partra vagy a Vaskapuhoz? Olyan jó lenne! Az ember tényleg megtelik gondolatokkal, meg ihlettel. A természetben lehet a legjobb dolgokat alkotni. :) Ami az irodalomtanárnőmet illeti, ő elég sokszor elmondta azt, amit te leírtál :D Hiába voltam már gimiben biosz-kémia tagozatos, nagyon szerettem az irodalmat. Elég sokat írtam, és a tanárnőm, de főleg az osztály mindig szívesen hallgatták :)) Fel is volt jópár osztálytársam háborodva, mikor mondtam, hogy a biosz-kémiával szeretnék valamit kezdeni, nem az irodalommal. Nagyobb kihívás volt :DDD Elég félelmetes írni ám, ha meg szeretném valósítani és élni azt, amit leírok. Akkoriban többször leírtam azt, hogy nem fogom elhagyni Erdélyt, sőt, mások is hallották ezeket a gondolatokat. Most meg itt vagyok. Már nem vagyok olyan bátor, mint akkoriban...
Ruth tényleg nagyon hiányzik. Biztos sokmindent sokkal jobban csinálna, mint én... És tényleg az "Apád-anyád idejöjjön"-t néztem :))) Ezért jöttem hamarabb haza a Mecsekből :D Nem tudtam, hogy egy szereplő játssza mindkét szerepet, de nagyon jól csinálta :D Kár, hogy amit te néztél, azt nem láttam. Ma este ismét lesz egy ikres film :D

ger írta...

érdekes, velem is megesett, hogy legjobbat kaptam irodalomból, meg felolvastatták velem a fogalmazásom, sőt egyszer egy ig.helyettesi (Czapári Bandi néni :-) büntetésre (hetesként az osztályt nem söpörtem fel) kaptam dícséretet, ti. fogalmazást kellett írnom, én meg túlzásba vittem :D Egy évvel később bementem a tanáriba, megkérdeztem az ir.tanárnőt, hogy megvan-e még, erre azt válaszolta, hogy "az már biztos a kukában van, sajnálom"..

Az Olsen-ikres filmekre nem mondanak vmi jót, olyan plázacicásak.
Nem tudom miért nem tölthetsz fel több képet, én ezt a tárhelyet nem használom, tudod, nekem sajátkészítésű van :P
Azt, meg hogy miért nem megyek ki, nem tudom :)) Jó kérdés..

nruth írta...

Hát, ha plázacicás lesz, akkor legfeljebb kikapcsolom és mondjuk megnézek egy "Jóbarátok" részt :))), vagy még kitalálom, hogy mit :)))
Miért nem őrizted meg te az írásod? Most elolvashatnám... :DD

nruth írta...

Igazad volt, tényleg nem nagy durranás ez a film. Inkább kikapcsoltam és olvasok :))) Pedig láttam egy családi filmet amiben kisebb korukban játszottak, az tetszett.
Miről írtál abban a fogalmazásban?

ger írta...

ááh.. útálom, ha elveszik, amit már begépeltem..
Nah, szóval így van ez, ha az ember nem csinál másodpéldányt a beadott munkáiról. Asszem ezentúl ezt is rendszeresítem, noha útálom a papírmunkát. Egyszer egy ZH-n hátrányos helyzetbe jutottam már nem tudom miért, de azóta dátumot írok minden ZH-mra. Persze ennek hasznát még nem láttam, de hátha egyszer bizonygatnom kell majd, hogy én azon a napon írtam..

Úgy volt a fogalmazás, hogy összegyűjtöttem minden seprős/takarítós közmondást az O.Nagy-ból, és hexametert csináltam belőle, ami úgyahogy rímelt is :D .. aztán írtam hozzá egy verselemzést, ami totál nem a takarításról szólt :D

Az a baj ezzel a live.com-mal, hogy amellett, hogy csak IE alatt megy jól, pl azt sem tudom, hogy mikor írtál és hova komment. RSS értesítést meg csak arról kapok, ha írtál új bejegyzést a blogba.

nruth írta...

Hát, ez nekem furcsa, hogy nem mindenhol íratnak dátumot a ZH-ra. Szerintem, nekem mindegyiken rajta volt, de amennyit mi írtunk nem is lep meg. Állandóan ZH-tunk, talán ezért is kérték nálunk, mert még a tanárok sem tudták követni :)) De a dátumozást gimiben verték annyira belém, hogy már automatikusan ráírtam a ZH-kra is :)))
De sajnálom mostmár mégjobban, hogy nincs meg az a hexameter, meg a hozzá kapcsolódó verselemzés! :((( Gondolhatott volna arra a tanárnőd, hogy lesz egy ilyen borzasztó nőszemély, aki elolvasná...

Igazad van, valóban nem tudhatod, hogy itt válaszoltam-e valami kommentre. Persze nekem könnyű dolgom van, mert a kezdőlapon ott van, ha valaki írt... Nyugodtan kommentelhetsz levélben is, nem szeretnélek felmenteni ez alól, mert örülök neki, ha van reakció valamire :D (Az éjszaka ez "dühített" fel, hogy látom, hogy többen olvasnak, de általában nincs visszajelzés, magamra meg azért dühöngtem, hogy miért olyan fontos ez nekem...)

ger írta...

Jaja, én is így vagyok ezzel. Megcsináltam a honlapot, és először csak azt akartam tudni, hogy látogatják-e egyáltalán. Aztán azt is, hogy mikor.. kik.. és mit olvasnak el.. :)) .. aztán jött az, hogy írják be a nevüket is, ha már ottvannak :) .. aztán jött a vendégkönyv.. aztán meg a hozzászólás minden témához :)) képzelheted, hogy ennyi munka után már elvárom, hogy mindenki írjon valamit, ha már ott van.. ehhez képest 5000 látogatóból eddig kb egy aktív van :))
Viszont én már csak azért is kommentelek Neked, mert Te is kommenteltél nekem :) meg amúgy is, ha már Te veszed a fáradságot, és blogolsz, akkor nekem már kvázi kötelességem, hogy legalább elolvassam, mert különben minek blogolnál (ha én egy általános - Téged ismerő - alany vagyok :)

Hogy Te miért írod folyton/megszokásból azt magadra, hogy "borzasztó nőszemély" .. honnan jött ez a kifejezés ? Egyrészt eddig senkitől nem hallottam ilyet, még filmben sem :D, másrészt meg egyáltalán nem illik Rád - persze annyit írtad már, hogy már ez a fogalom is kötődik a személyedhez úgy, mint antijellemző :) Én is szoktam magamat negatívan feltűntetni, amire persze tudom, hogy a válasz az az, hogy "nem, nem is". Sőt, a dícséretet meg nehezen viselem, főleg ha érzem, hogy nem jogos, legalábbis jóval többet megtehettem volna.

nruth írta...

Tényleg totál megszoktam a "borzasztó nőszemélyt", de fogalmam sincs, hogy mikortól mondom és miért. Nem értem, miért nem hiszi el nekem senki... A dicséretet nekem is nehéz elfogadnom, habár Darin sokat "nevelt" ezen a téren. Hajlamos vagyok a hiányosságaimra, negatív oldalaimra koncentrálni (mármint többet bánkódni miattuk, mint amit talán kellene). Talán kellene egy listát írnom arról, hogy miben vagyok erős és rácsodálkozni :))), még soha nem írtam ilyet. Azért te fogadd el az elismeréseket, tutti igazak :DDD
Ezt a mondatodat nem értettem: "ha én egy általános - Téged ismerő - alany vagyok". Mire gondoltál?

ger írta...

A "tutti igazak"-kal vitatkoznék..
Szal azt akartam mondani, hogy aki ismer, és tudja, hogy szorgosan vezetsz webnaplót (és tudja azt is Rólad, hogy azért nem baromságokat írsz ide, hanem jó dolgokat, tehát olvasva az írásaidat nem undorodna, hanem pozitív izgalmi állapotbe kerülne :)), annak el kéne olvasnia. De nem olvassa, mert nem tud róla, nincs netje vagy nem szeret blogokat olvasni. Mondjuk én úgy vagyok a sajátommal, hogy engem nem ismernek sokan, ergó még kevesebben olvasnak. De mindegy.. most pl a galléria adminisztrációs felületét csinálom, hogy gyorsan fel tudjam tölteni képekkel, és ne kelljen minden képpel órákat vacakolni. Csakhát felvetődik a kérdés, hogy ezt a - nekem - 5 órás munkát a látogatók száma fogja-e kompenzálni. Néha olyan érzésem van, hogy magamnak csinálom, meg valaki(k)nek, aki(k) majd egyszer megnézi(k) az oldalamat. Állapítom meg ezt annélkül, hogy belemélyednék a blogírás pszichológiájába :)
(http://gerinc.spaces.live.com/) augusztus

nruth írta...

Na, majd teszek a látogatottságért :DDD De ne azért csináld meg elsősorban. Persze tudom, hogy meghatározó a látogatottság, de ne ez motiváljon, sokkal inkább az, hogy szeretnéd, hogy jobb, könnyebben használható legyen. A blogolás pszichológiájához én sem értek, csak 1-2 megérzésem van, dehát az sokszor van :)))