2007. szeptember 2.

Az igazi nagyság

"Ha a tökéletes körülményekre vársz, soha, semmit sem fogsz tenni." (Préd. 11:4 angol ford.)
Vannak, akik úgy gondolják, hogy muszáj tökéletesnek lenniük, csak akkor ér valamit a szolgálatuk, a feladatuk, ha semmi hiba nincs benne. Sőt, várnak egy tökéletes körülményre. Ám ha végiggondolom, Jézus soha nem mondott ilyet. Ez nagy bátorítás nekem. Nem tökéletes embereket fogadott magához sem, gondolok itt a tanítványokra, egyik hirtelenharagú volt, másik a legnagyobb akart lenni és még sorolhatnám. Mégis, Jézus rájuk merte bízni az evangéliumot. Hihetetlen! Azt hiszem, a kevésbé tökéletes szolgálat mindig jobb, mint akár a legjobb szándék vagy tökéletességre törekvés. Majdnem minden, amit teszünk, először szegényes - de így tanulunk. Ha végigolvasom a Bibliát, azt látom, hogy Isten nagyon is átlagembereket vont be tervének megvalósításába, egyszerűen elhívta őket valamire biztosítva őket, hogy velük lesz, így a legjobb fog történni. Az Ő terve. Mert az nagyszerű. Még ma is. És az volt tegnap is és holnap is az lesz. Aztán Jézus meg hihetetlen példát adott: lábat mosott, gyermekeken segített, reggelit készített - csupa hétköznapi dolgot - és egyik sem volt számára méltóságon aluli. Nem nagysága ellenére, hanem nagysága miatt tette!

u.i. Ha Isten csak tökéletes embereket használt volna, soha semmi nem lett volna elvégezve.


Nincsenek megjegyzések: