2007. szeptember 27.

Nem tudom...

... mi van, de olyan betegeink vannak, mint télvíz idején. A héten annyit dolgoztunk, hogy ma este, amikor végre leültünk 5 percre, Diával, megállapítottuk, hogy azért jó volt a nyugodt augusztus. El sem tudom képzelni, mi lesz, ha tényleg tél lesz és persze áprilistól kevesebb ágyszámunk van.
Na, de nem erről szeretnék igazából írni, hanem Valer Lacikáról, merthogy ma, nagy meglepetésemre megérkezett az én kis kedvencem. Egy hónapja töltötte be a harmadik életévét, és aki figyelemmel kíséri ez oldalt, már tudhatja, hogy a kedvenc korosztályomba tartozik.
Először a tavaly Karácsonykor találkoztam vele ezen az osztályon (mert a Csecsemőről már ismertem) és már akkor meglepett, hogy milyen értelmes, okos és szeretnivaló. Mivel olyan kicsi volt, egyszerűen csak "Manócskának" hívtam. Na persze, néztem egyet, amikor a tablóképen rámmutatott és azt mondta: "Ott a Manócska." Ezen persze jót derültünk, aztán a főnővér megjegyezte, hogy már érti, miért is nem változtatok én pályát (akkor megtehettem volna).
Aztán tavasszal ismét volt nálunk és akkor már megtanulta a nevemet is. "Noémi, gyere be!" - jó párszor elhangzott, ha éppen nem tudtam mellette lenni. Aztán sokszor csak pillanatokra is engedtem ezeknek az invitálásoknak, mert egyszerűen nem lehetett nemet mondani. Az esti mesélések voltak a legjobbak, amikor olyan kérdései voltak, hogy csak lestem.
...
Ma azt gondoltam, amikor megláttam, hogy már totál nem emlékszik rám: eltelt fél év, a gyerekek gyorsan felejtenek nevet is, arcot is, jobb, ha meg sem próbálom megkérdezni. De nem bírtam ki, óvatosan rákérdeztem, hogy tudja-e a nevem. "Noémi"- volt a válasz. Hát, madarat lehetett volna velem fogatni :))) Aztán kaptam bőven puszit is meg nagy-nagy öleléseket, de Jonának ne áruljátok el, mert aztán kapok a fejemre, ha ismét beteg leszek, hogy miért is nem vigyázok már magamra...

8 megjegyzés:

ger írta...

miért, Jona ezt nem olvassa ? :D

Márta írta...

Hát már hogyne emlékezne rád az a gyerek, mikor még én is emlékszem rád, pedig csak egyszer, na jó, kétszer láttalak egész életemben? :)

nruth írta...

Győrt leszámítva mikor láttál még? És szerintem már nem voltál gyerek :)))
És Lacika a többiekre miért nem emlékszik? :)

Márta írta...

Hát Aradon még nagyon régen, az értelmiségi találkozón. Még hosszú hajad volt akkor.:)

nruth írta...

Én is emlékszem rád Aradról :)
Na, de Lacika tényleg meglepett, mert az ilyen kicsik el szokták felejteni az ember lányát...

nruth írta...

Győrben meg megkereshettél volna, habár akkor annyira izgultam, hogy nem tudom, hogy tudtam volna mondani egy ép mondatot...

Márta írta...

Csak akkor láttam, hogy te vagy, mikor kiálltál előadni magadat :), és utána még a vége előtt ment a vonatunk, tehát, nem volt rá alkalom. Mondtam már, hogy jó voltál akkor? Még most is emlékszem egysmásra a speech-edből...

nruth írta...

Örülök, meg köszönöm, nem könnyű téma volt. Jonának mondtad, amikor ment Tibivel túrázni és ő meg elmondta nekem (hogyha kétségbeesnék, hogy mégse volt jó, akkor emlékeztessen :DDD) Mostani tudásommal nem biztos, hogy mernék ilyen témáról előadást tartani egyébként...