It's most important to believe, when it's hardest to believe." Évek óta kincsként őrzöm ezt a mondatot az íróasztalomon. Ma aztán méginkább ezt kell tennem...
Immár hónapok óta állást keresek. Túléltem már jópár visszajelzést, hogy másra esett a választás, ám a mai "nem" válasz teljesen elcsüggesztett. Jóllehet mindenféle szempontból megfeleltem és állítólag nagyon szimpatikus voltam, mégsem rám esett a választás. Azt gondolom, hogy Isten már kora reggel készítette a szívem. A 112.zsoltárt olvastam hajnalban. A 7. vers így hangzik: "Nem fél a rossz hírtől, szíve erős, az Úrban bízik." Hát, bevallom, nem vagyok erős szívű per pillanat. Nagyon szerettem volna ezt az állást, olyan jó lett volna...
De most kell a legjobban hinnem Istennek, hogy Ő még mindig a kezében tart és jót tervezett el az életem felől. Nos, én lehetőségeim végére értem. Jelenleg nincs újabb pályázati lehetőség, interjú, szóval emberileg bezáródtak a kapuk. Mostmár tényleg egyedül Istené a terep...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése