2007. szeptember 1.

Azt hiszem...


..., most nagyon elfáradtam. Az előbb fejeztem be a gyógyszerleltározást és az excel táblázat, enyhén szólva, kikészítette a szemem. De készen vagyok. Elég nyugodt ügyelet van, igaz, a kedvenc kolléganőmmel vagyok, akivel gondolatolvasás szinten együtt tudunk dolgozni. Jó dolog. A gyerekek meg egész jók, szóval még nem verték szét az osztályt, de a délután közel jártak hozzá. Aztán rájöttek, hogy nem a nyúl viszi a puskát...
Egyre jobban nyomaszt az angol nyelvvizsga. Már a kolléganőim is rámszálltak, hogy mikor szánom már rá magam és nem hiszik el a kifogásaimat. Ma ráadásul a főnővér is biztosított, hogy ha tanfolyamra mennék, megoldaná a beosztásomat. Hát, ez nagyon kedves dolog a részéről. Azt hiszem, össze kellene végre szednem magam.
Most per pillanat az elfáradt bogarakhoz hasonlítok. Remélem, hogy nyitott tenyérrel, térdig csobogó nyugalommal engem is vár az Úr a nap végén. Sietek haza...
"...az elfáradt bogarak mind hazatalálnak, ha esteledik
S az Úr
Nyitott tenyérrel, térdig csobogó nyugalomban
Ott áll az útjuk végén..."
(József Attila)

3 megjegyzés:

ger írta...

honnan szeded ezeket a szép idézeteket/verseket ? épp most olvasod, vagy csak úgy eszedbejut ?

nruth írta...

Tóth Árpád verse csak úgy eszembe jutott, azt nagyon-nagyon szeretem. A József A. verset meg nemrég találtam. Jobb lenne, ha angollal foglalkoznék az az érzésem... Ha tudsz jó angol verseket, szólj :DD hátha valami csoda történik :D

nruth írta...

A József A. versét egyébként egyszer elküldtem neked :)))