2007. szeptember 1.

Betöltetlen elvárások

Mivelhogy a tegnapi telefonbeszélgetés után elhatároztam, hogy nem adom fel az imádkozást azokért a dolgokért, amelyekért régóta imádkozom, egy csöppet sem lepett meg, hogy hajnalban, mielőtt dolgozni indultam volna, Isten arról biztosított, hogy jó a terve, csak nem biztos, hogy az, amire én számítok. Számítok sokmindenre, vannak álmaim, amelyekről nagyon szeretném, ha valósággá válnának és van Isten terve, ami tökéletes. Nos, ha mérlegre teszem az Isten oldalát és az enyémet, akkor a mérleg erősen felé billen, mert Ő soha nem hibázik és a legjobbat adja. Még akkor is, ha úgy látom, hogy minden összekuszálódik, ha már nem bírom követni az eseményeket, Ő felülről nézi a szálakból kialakult mintát és gyönyörködik benne. Mert a műve... Mert így érzi jól magát, ha összegubancolódott szálainkat mintává alakíthatja.
Ma többek között azt tanította, hogy ha következő alkalommal úgy érzem, hogy Isten nem teljesíti be elvárásaimat, vagy késik valamiben, akkor legjobb, ha megerősödöm abban, hogy ez nem azért van, mert Ő nem törődik velem, hanem azért, mert Ő a nagy képet látja, és olyan módon intéz el ügyeket, hogy azt én fel sem tudom fogni. Szóval csak egyetlen egy dolgot vár tőlem: hogy bízzak Benne...

Nincsenek megjegyzések: