Nem értek teljesen egyet ezzel a mondattal, mert úgye hol van akkor az önzetlenség, de a mai nappal kapcsolatban ez jutott eszembe. Reggeles vagyok, szóval, még bőven dolgoznék, csakhogy múlt héten megkértek, hogy 12 órában dolgozzak, így segítve egyik munkatársamat, ezért ma csak 4 órát dolgoztam és hazajöhettem. Szóval mégis csak igaz, hogy: "Jó tett helyébe, jót várj!"
Meglepett ám, hogy az egyik kórterembe belépve egyből a nevemen szólítottak, pedig nem dolgoztam, amikor felvételre került a kisfiú. Aztán persze felismertem őket, hogy már voltak az osztályunkon. Hát, nem is tudom, hogy lehet ennyi embert megjegyezni. Nem kezdek el számolni, hogy a 7 év alatt, amióta dolgozom, hány gyermekkel és szüleivel találkoztam, mert azt hiszem, elég óriási szám jönne ki. Hála Istennek, jó az arc és névmemóriám. De annak méginkább örülök, hogy a gyerekeknek és szülőknek is és még az utcán is rámköszönnek, nem fordítják el a fejüket, ezért különösen hálás vagyok. Bele se merek gondolni, mi lenne, ha ujjal mutogatnának, valami rossz tapasztalatot mesélve... Brrrr
Van ám bőven tervem, hogy mivel töltsem a napot. Egyik fénypont az lesz, hogy jön a diákom, szóval még ki kell találnom valami jó játékot, hogy megértse, amit meg szeretnék neki tanítani. Van esetleg valami ötletetek arra, hogy a kovalens kötést hogy lehet úgy megtanítani, hogy egy diák ezután kezébe vegyen egy vaskos kémia könyvet és ne akarja letenni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése