2007. szeptember 1.

Még...

Még azon gondolkodtam ezen a csodás nyári vasárnapon, hogy miért van az, hogy megszeretünk valakit, aztán el kell engednünk, és vajon miért fáj is, ha már szeretünk. Mert nekem néha fizikailag fáj. Nem megy nekem ez az elengedős dolog. Hogy lehet valakit megszeretni úgy, hogy szabad maradjon? hogy bármikor szabadon távozhasson? hogy jómagam szabad maradjak? Nem tudom. Vagyis az eszemmel igen, de a szívemmel nem akarom tudni...

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Látom, hasonló dolgokon agyalunk mostanában :) Nekem a "jómagam szabad maradjak" okoz nehézséget. Arra jöttem rá, hogy bármilyen furcsán hangzik, a szeretet veszélyes dolog. Mert nem tudjuk megmagyarázni a "bolond" szívünknek, hogy csak azt szeresse meg, aki majd viszontszeret, és nem okoz csalódást, vagy aki soha nem fog becsapni, elfelejteni, kiábrándulni stb. Nehéz úgy szeretni, hogy ne várjunk semmit cserébe, de tényleg semmit. Ha elég sokáig fogok élni, akkor talán megtanulok így szeretni, mert most még messze nem tartok ott. Szóval ne aggódj, nem vagy egyedül a tipródásaiddal :) Márta július 9. 8:53

nruth írta...

Köszi Márta, valóban bátor dolog megszeretni valakit. Veled ellentétben az az érzésem per pillanat, hogy bármilyen sokáig élnék, akkor sem fogok tudni megtanulni úgy szeretni, hogy teljesen "szabad maradjak". Azért örülök, hogy nem vagyok egyedül a tipródásaimmal :) Szép napot és jó gyerekeket :) Noémi