2007. szeptember 1.

Egy kis...

... éjjeli lepke itt pihen a billentyűzeten. Nem merek nagyon írni, nehogy itthagyjon. Habár olyan nyugodtan terjesztette szét a szárnyait, mint aki hazatalált és minden rendben. Nem értem, hogy hogy találják meg folyton a szobámat. Pedig nem írtam ki az ablakra, hogy szeretem a pillangókat, mégha anno elég sok fejtörést is okozott a latin nevük. Sokkal nehezebb volt megtanulnom, mint pl. a növényeket vagy a halakat. Hát, ennek ellenére, megtalálnak. Néha leveszem a határozómat is a polcról, hogy pontosan beazonosítsam őket. Egyszer nagyon keservesen kisírtam magam Istennek és éppen akkortájt olvastam valami olyasmiről, hogy sokszor bezárjuk magunkat és ha Isten küld valami bátorítást, épp a bezártságunk miatt nem halljuk meg. Na, szóval, egyszercsak azt vettem észre, hogy egy nagyon szép pillangó repült be a szobámba és szinte mellém telepedett. A legelső gondolatom nem a meghatározása volt. Sokkal inkább az, hogy Isten üzent: "Nyugi, minden rendben van. Ha nem érted, hogy mit is teszek, megbízhatsz bennem."
Azóta tekintek a pillangókra úgy, mint különleges hírmondókra.

2 megjegyzés:

ger írta...

Kommentet muszáj volt az enyémbe írni. Nem azért, mert itt nem közölhetem, de gondoltam ott jobb helye van, ezért csak belinkeltem, ha nem baj :)

(http://gerinc.spaces.live.com/)

nruth írta...

Annyira nagyon jó, amit írtál :)))) Köszi!