Imádság

Egyszer egy keresztény könyvesboltban imádságos könyvecske került a kezembe. Belelapoztam, aztán annyira megleptek az imák, hogy megvettem. Mindig távoltartottam magam az ilyen könyvecskéktől, mert soha nem szerettem volna betanult imádságot mondani Istennek. De M. Basilea Schlink olyan imádságokat írt le, amik teljesen kifejezték azt, amit szerettem volna elmondani Istennek.

Érdekes, hogy épp a héten valahogy bevillant egy gondolat az egyik imából, így ma kezembe vettem és újra elolvastam. Meg kell osztanom veletek, úgy érzem. Ime:

"Mennyei Édesatyám! Köszönöm Neked, hogy Te olyan Atya vagy, Aki minden kérést meghallgat, szívében forgatja azt, és biztosan válaszol rá. Köszönöm Neked, hogy felszólítasz és bátorítasz engem, hogy kérjek, mert Te olyan szívesen adsz. Örülök Atyám, hogy ezzel azt mondod nekem, mennyire szereted, ha gyakran jövök hozzád és eléd viszem minden kérésemet. Igen, örömed van abban, hogy megajándékozol minket, a te gyermekeidet, jót teszel velünk, örömet szerzel nekünk. A te atyai, jóságos felszólításodra bátran merek kérni. Hiszem, hogy nem fogok benned csalódni - hiszen egy igazi édesapa sem okozhat csalódást gyermekének; és a mi Urunk, Jézus maga szólt így:"Ki az az ember közületek, aki, ha az ő fia kenyeret kér tőle, követ ád néki?" (Máté 7,9) Ehhez az igéhez tartom magam. És ha kérésemre - látszólag - előbb egy követ tartok is a kezemben, mégis tudom: kenyér lesz belőle. Mint igazi gyermeked, alázatosan akarom megvárni a te órádat. Biztosan eljön, amikor felkészítesz arra, hogy lelkem kára nélkül elfogadhassam a Te ajándékodat. Így már most hálát adok neked szeretetedért, amely nem vonja meg javait tőlem, hanem füves legelőkre és csendes vizekhez terelget engem." Ámen