2007. szeptember 1.

Szeretnék egy csoda részese lenni!

Akik msn-n láthatják az elérhetőségemet, általában visszatérő gondolatként olvashatják a címben szereplő mondatot. Nem véletlenül. Egyik kedvenc filmemből, az "A walk to remember" című alkotásból származik. Akik esetleg látták, talán romantikus, rosszabb esetben "nyálas" filmnek tarthatják. Ám legyen. Nekem mást jelent. Akit érdekel, az tovább olvashatja, aki levonta a következtetést, az inkább ne tegye.
A film, utolsó évüket taposó gimisekről szól, köztük van egy lelkész lánya és elég sok csínyt elkövető néhány fiatalember. Egyikük közülük azonban felfigyel erre a nagyon kedves, szerény lányra és próbálja megismerni. Persze a csapattagok szívatják egy darabig, aztán feladják. A srác meg mindent megtesz, hogy jobban megismerje ezt a lányt, aki elég távolságtartó, de egy idő után mégis beengedi az életébe. Az iskolát bemutató fotóalbumban benne van a lány is, a következő jelmondattal: "Szeretnék egy csoda részese lenni!" Mikor már a mindent jelentik egymásnak, kiderül, hogy a lány leukémiás. Az édesanyja is valamilyen betegségben halt meg, az édesapa egyedül nevelte. A lány a betegsége miatt nem akart senkit az életébe engedni, és csodát szeretett volna átélni. A fiú, megtudva a hírt, nem fordít hátat neki, mindent megtesz érte, sőt, feleségül veszi. Fél évig ápolja, amikor meghal a kedvese...
Aztán meglátogatja az apósát, elmondja, hogy halad az orvosi tanulmányaival, majd elkezd beszélni arról, hogy a felesége mennyire várt a csodára, ami elmaradt.
- Te voltál a csoda - fogalmazza meg az apósa.
... egyszer talán folytatom...

6 megjegyzés:

ger írta...

Jujjj, az egy nagyon jóó film :) Durva.. uhh.. remélem nem vagy leukémiás :P
(http://gerinc.spaces.live.com/)

nruth írta...

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ

nruth írta...

És ha egyszer esetleg az lennék, mit tennél?

Márta írta...

Nekem is tetszett a film, megnéztem jó néhányszor. Kíváncsi lennék a folytatásra, amit beígértél :) Még számonkérem rajtad. Márta

nruth írta...

Ajajjj, lehet, hogy felelőtlen ígéretet tettem, de ha valami nagy-nagy csoda történik velem, akkor majd ehhez csatolom :DD
Én is sokszor megnéztem otthon, (az otthoni gépen volt meg, míg Tibi tesóm le nem törölte) és persze mindig végigsírtam, így legtöbbször éjszaka néztem meg, amikor a többiek már aludtak, mert persze Tibi egyből kiszúrt, ha a könnyeimet morzsolgattam :)))

nruth írta...

Ja, és Tibi egyébként nagyon jófej, csak nem szangvinikus, mint én, de azért együttérzett velem :)))