2007. szeptember 11.

Esik

Esik. Néha elcsitul, erőgyűjtésre, de esik. Kb. egy hete így van, amikor éppen annak örültem, hogy még szeptember van és sokáig bringázhatok a télig. Hát, nem. Egy hete busszal járhatok. Na, de nem baj. Kell az eső. Igaz, jó, ha mértékkel esik. Mint ahogy az is jó, ha mértékkel tudunk sírni és azt is észrevenni, ha éppen nekünk kell valakiét letörölni. Mert már eleget sírt. Nem egyszerű dolog. Van, akinek akkora szívfájdalma van, hogy vigasztalhatatlan. Aztán vannak néha megmagyarázhatatlan gyermekkönnyek is, amelyek szintén letörlésre várnak. Az sem egyszerű. Sokat kell még tanulnom. Nemhiába kaptuk anno útravalóul: "Töröljétek le a gyermekkönnyeket, mert a hosszú eső árt a virágoknak."

2 megjegyzés:

Márta írta...

De jó ez az idézet! Nálunk már nem esik, úgyhogy remélem, előbb-utóbb hozzád is odaér a jó idő.

nruth írta...

Örülök, hogy tetszik, egyik kedvencem. A nővérsuli végén kaptuk egy gipszbe öntve, és itt díszeleg az íróasztalom fölött, emlékeztetőnek, hogy mi a dolgom :)))