2007. szeptember 1.

Amikor Isten jár előttünk

Lassacskán egy éve, hogy résztveszek a Vasárnapi Iskolai Szövetség (VISZ) munkájában. Aki nem ismerné, ennek az alapítványnak az a célja, hogy minél több gyermeket elérjen az evangéliummal. Évközben Örömhírklubokat, nyáron szabadtéri klubokat és nyári táborokat tartunk. A nyáron alkalmam van jónéhány szabadtéri gyermekprogramban is résztvenni. Elég sok baranyai településen volt már az elmúlt években alkalom, idén pedig Timi barátnőm egyik vágya az volt, hogy Mattyon is tartsunk, ahol eddig még nem volt. A munkatársak eléggé féltették és mondták is neki, hogy semmi kapcsolat nincs a faluval, vajon hogy fog alakulni. Féltették a csalódástól, és kicsit azért ő is tartott ettől. Aztán felvette a kapcsolatot a református lelkésszel, aki nem igazán volt készséges, de Timi nem adta fel. Amikor szombaton először elment, hogy a polgármesterrel beszélgessen, egy segítőkész képviselővel találkozott, aki biztosította, hogy minden gond nélkül foglalkozhatunk a település gyermekeivel. Azért elég nagy meglepetés volt, mikor hétfőn kezdtük a hetet és egy kedves hölgy is ott volt a gyerekek között, aki nagy szeretettel fogadott bennünket. A képviselő felesége volt.
Ahogy telt a hét, egyre inkább láttuk Isten munkáját. Ő nyitott ajtót nekünk, hogy Mattyon is beszéljünk a gyerekeknek az örömhírről és nemcsak ajtót nyitott, hanem meg is szólította a gyerekeket. A héten többen befogadták az életükbe Krisztust. Isten ajándéka ez most nekünk. Tele van a szívünk hálával iránta. Valahogy olyan, mint amikor Pálnak nyitott egy új ajtót.
Sokan azt gondolják, hogy a gyerekek még nem tudják megérteni az evangéliumot. Én is elég szkeptikusan gondolkodtam erről. Azt gondoltam, hogy olyan szívtelenek vagyunk, hogy a gyerekeknek a bűnről beszélünk, meg ennek következményéről. Túl keménynek tűnt ez nekem. Aztán hallottam ezzel kapcsolatban egy példát. Ha egy gyermek beteg lesz, akkor az édesanya nem fog cukorkát adni neki az antibiotikum helyett, csak azért, mert a gyógyszer keserű és milyen rossz az a gyereknek. Akkor is belediktálja, ha a gyermek foggal-körömmel ellenkezik, mert tudja, hogy arra van szüksége. Ekkor értettem meg, hogy noha a bűn kérdéséről néha nem könnyű a gyerekeknek beszélni, de ők nagyon is jól megértik. Tudják, miről van szó. Így nem hallgathatom el, mint ahogy azt sem, hogy Jézus életébe került a megváltásunk. Tökéletesen megértik, mit is jelent ez. A héten is tapasztaltuk, amikor többen Istent választották. Jó volt újra látni, hogyha Istennek engedelmeskedünk, akkor Ő képes olyan embereket is felhasználni, akikről nem is sejtjük. Szóval, nagyon jó dolog amikor Isten jár előttünk.

Nincsenek megjegyzések: