Ma elég sokat vonatoztam, és közben sokmindenről olvastam, pl. arról is, hogy ma milyen magányosak az emberek és hogy alig vannak igaz barátságok. Persze végiggondoltam a kapcsolataimat és igencsak hálás vagyok értetek is.
Szeretnék igaz barátotok lenni, vagy ha annak tartotok, akkor az is maradni, szóval ha megkérdezlek benneteket, hogy "Hogy vagy?" akkor legyetek mindig őszinték és azt is mondjátok el, ha nem vagytok jól. Vagy ha nem tudjátok még elmondani, akkor inkább azt mondjátok, hogy most nem tudtok róla beszélni, mert még azt gondolnám, hogy minden rendben és nem tennék meg mindent, hogy kipanaszkodhassátok magatokat és hallgassak nagyokat. Merthogy valahol itt kezdődnek az igazi barátságok: ha tudunk nagyokat hallgatni, aztán meg beszélni, vagy csak egymás mellett létezni.
Na, de nem szaporítom a szót, inkább Dietrich Bonhoeffer gondolatait idézem, mert annyira bölcsen fogalmaz ezzel kapcsolatban: "Aki nem bír együtt lenni másokkal, annak nem szabadna egyedül lennie. Azok az emberek, akik csupán a saját társaságukat szeretik, beleeshetnek a büszkeség, az önfejűség és a kétségbeesés feneketlen vermébe. Szükségünk van bizalmasokra, akik véleményükkel formálják az életünket, és mi is az övékét."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése