2007. szeptember 14.

Elfelejtettem...

...leírni, hogy a héten megérkezett Dávid. Az osztályunk életében ő egy jelenség, szóval azért írom a keresztnevén. Néhány hetet rendszeresen nálunk tölt, aztán megy vissza a gyermekotthonba. Már ismerjük minden heppjét, sokat emlegetjük akkor is, ha nincs itt, mert vannak jellegzetes ételek és mondatok, amelyek csakis rá jellemzőek. Pl. "mézeskenyér van?", ha meg nincs, akkor "fúúú, húúúú" mérgeskedések hangzanak el. Ma már jobban van, így már mindent el kell távolítanom a kórterméből: fertőtlenítőt, kéztörlőt, meg minden, mert tutti, hogy ellenkező esetben elég érdekesen találnánk a szobáját. Na, de őt így szeretjük. És jó, hogy mostanában a mézeskenyérre van rákattanva, mert nem is tudom, mit csinálnánk, ha mondjuk pudingos korszaka lenne és azt követelné az összes étkezésre. Akkor igazán gondban lennénk.
Egyébként jelentkezzen az, aki szívesen beáll telefonszerelőnek, mert szerelőt is rendszeresen kér, így ha valaki kicsit szeretné tehermentesíteni a tesómat (aki általában vállalja ezt a nemes feladatot), csak szóljon és azonnal a Dáviddal beszélgethet.

2 megjegyzés:

Hannah írta...

női telefon szerelő is lehet? Hogy is kell azt csinélni? Ha tudok be állok néha szívessen!

nruth írta...

Lehet, szerintem :D, habár jobban szereti a férfi szerelőket. Szóval, mindig a telefonnal van a gondja, és azt kéri, hogy hívjak szerelőt. Ilyenkor Jonát hívom, vele beszélget és annyira megnyugtatja, meg Jona olyan bölcsen beszél vele, hogy egy ideig elcsöndesedik :))) Csak egy gond van veled, hogy nincs baptifonod :(((, mert úgye azon beszél Jonával...