Alig volt 2 éves, amikor már rendszeresen olvasnom kellett neki az "Értékes vagy" című könyvet, amely foltmanókról szóló mese, akik mást sem csinálnak csak matricákat ragasztgatnak egymásra, így jellemezve egymás tulajdonságait vagy cselekedetét. Nagyon szeretem ezt a mesét, és teljesen megértem, miért kéri Bence, hogy olvassam el, akárhányszor lejön. Ennek már szertartása lett az életünkben, mert ehhez rendszeresen az ölembe ült és úgy hallgatta. Mondanom sem kell, hogy bizonyos részeket már kivülről tud és előre mondja. Ma viszont fordítva történt a dolog: ő olvasott nekem (befejezte az első osztályt), aztán kitalálta, hogy felváltva olvassunk, szóval azért még engem is hagyott érvényesülni. De hallanotok kellett volna, hogy micsoda átéléssel és hanglejtéssel olvasott. Teljesen odavoltam. Még jó, hogy mellette ültem és nem látta az elragadtatott arckifejezésem. Szóval csak annyi, hogy olyan jók az ilyen élethelyzetek!
Aztán együtt tekertünk a nagymamához, ez külön élmény volt. Gazdag lesz ez a hetem Bencével és együtt biciklizéssel, de már előre várom ezeket az órákat, valahogy olyan jó...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése