Talán szokatlan tőlem, hogy egyetlen angol szóra szeretnék most reflektálni, de ez a szó fejezi ki igazán, amit le szeretnék írni. Fenntartott. Foglalt. És hadd álljon itt, hogy mire is gondolok.
Lehet, hogy csak magam vagyok így, de néha azért elgondolkozom azon, hogy tényleg van-e egy hely, ami csak nekem és csakis nekem van fenntartva. Pedig van. Egyrészt Istennél. Másrészt, mivelhogy a legfontosabb megvan, így előbb-utóbb minden a helyére kerül bennem és körülöttem is.
Van egy hely, ami csak nekem van fenntartva. A családban. A kapcsolataimban. Valakinek a szívében. A feladatokban. A mindennapokban. A mában. A holnapban. Az életben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése