2007. szeptember 1.

Isten terve

"Nem tudom, mi vár rám, de izgalommal várom, hogy Isten új fejezetet nyisson az életemben. És ki tudna tökéletesebben tervezni, mint Az, aki e terv betöltésére teremtett." -írta valamelyik nap egyik barátnőm. Valahogy egyre kevésbé lep meg, amikor éppen nekem ír valaki ilyet. Néhányan tudják, hogy a legnagyobb vágyam nekem is éppen az, hogy Isten terve valósuljon meg az életemben. Vannak elképzeléseim, sőt nagyon is ragaszkodtam ezekhez. Azt gondoltam, hogyha befejezem az egyetemet, egész biztosan taníthatok. Egyre jobban el kell engednem ezt az álmomat. Arról a vágyamról viszont, hogy betöltsem azt a feladatot, amit Isten szánt nekem, semmiképp sem szeretnék lemondani.
Mostanában nagyon megszerettem József történetét. Isten sokmindent megengedett az életében. Amikor mélypontra került, talán gondolhatta azt, hogy mélyebb már nem lesz. De lett. Még a börtönt is meg kellett járnia, ennek ellenére József kitartott Isten mellett. Nem tudom, hogy volt ennyire erős. Nem volt Bibliája, messze volt az otthonától, ahol hallhatott Istenről és az Ő gondviseléséről, mégis idegen földön is ragaszkodott Istenhez, Aki egész végig vele volt. Egyrészt sejtem, hogy a jelleme hihetetlen módon formálódott, másrészt abban is biztos vagyok, hogy mindenek ellenére hitt Istenben. Aztán amikor Egyiptom élére került és találkozott a testvéreivel, akiknek a nehéz éveket köszönhette, még ő nyugtatta őket: "Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt..."
Szóval azt gondolom, jómagam sem ronthatom el ezt a Tervet, mert a Pásztor vezetését élvezem. Ha eltévednék, egész biztosan utánam szaladna és helyrerakna. Egyre nyugodtabb vagyok a jövőmmel kapcsolatban. Egyre kevésbé rémíszt. Nem azért, mert nem felhős az ég, hanem mert mögötte ott a Nap. Tekintetemet szeretném az Örökkévalóra szegezni. Igyekszem egyszerre egy napra nézni és helyes döntéseket hozni. Jövőm Isten kezében van, és mivel tudom, hogy Isten erős karjában vagyok, szabad szívvel élem meg a jelent.

Nincsenek megjegyzések: