2007. szeptember 23.

Nagy meglepetés

ért, amikor ma hazafelé jöttem, mert találtam virágzó ibolyát, és hát az ibolya egyik kedvenc virágom és meglepett, mert elvileg tavaszi virág. Úgy szeretem ahogy él ezen a világon. Megbújik a fű között és azoknak szerez örömet, akik a kicsi, csendes csodákat keresik. Na, jó, igaz, megcsodálom én a rózsákat is, főleg, ha fehér, de az ilyen pici virágok!... Reménykedtem, hogy a mi kis udvarunkon is fognak virágozni és gyorsan megszemléltem: van-e rajtuk bimbó. És van! És ha majd nyiladoznak, kiülök a ház elé és lesni fogom minden mozzanatukat. Á, nemcsak akkor. Mostantól kezdve, merthát már bimbós és követnem kell a fejlődés csodáit...
Vajon hogy születik meg a szívünkben egy csoda?

3 megjegyzés:

márta írta...

Az ibolya nem tavasszal nyílik? Amúgy tegnap voltunk kirándulni, és magunkkal vittük azt a vadvirágmeghatározó könyvet, amit a könyvtárból vettem ki Sárának, és olyan édes volt, ahogy nézte a virágokat és próbálta megtalálni őket a könyvben :)

Noémi-Ruth írta...

Hát, igen, éppen ez a csúcs, hogy tavasszal nyílik... és most ősszel is. De idén pl. a selyemakác is kétszer virágzott :)
De jó, hogy Sára már bújja a növénymeghatározót :D zene füleimnek :D

Noémi-Ruth írta...

és egyértelművé tettem a bejegyzést :D