2007. szeptember 10.

Azt hiszem...

...ma szép napunk lesz. Nem várok semmi különöset, csak azért lesz így, mert ma reggel ezt a döntést hoztam. Hallgatni fogok és csak akkor beszélni, ha kell. Nevetni fogok, mint mindig. Sietek és teszem a következő dolgom.

Többek között folyik a tárgyalás a kórházunk ügyében, elvileg költözünk a Klinikára. Túl szép ez az épület, hogy itt maradhassunk. Valakinek nagyon fáj rá a foga. Ez elszomorít. Nem a gyerekek érdekei a lényeg...

Ennek ellenére tudom, hogy Valaki mégis kezében tartja a világot. A tenyerén. A tegnap is ezt tette, ma is ezt teszi és holnap is tenni fogja. Örülök, hogy mindez természetes a számára.

2 megjegyzés:

márta írta...

Na, szép napod volt eddig?

Noémi-Ruth írta...

Igen, szép napom volt eddig és az az érzésem, hogy így marad :))) Ha már a felvételes nap nem rontotta el a kórházban, itthon már csak nem rontom el. Habár, itthon szoktam szomorkodni...
Remélem, neked is szép napod van :D