Bármennyire is csábító, hogy Jona otthoni, anya készítette padlizsánkrémmel vár, erős leszek és azért is itthon maradok. Nem tudom, hogy kóstoltátok-e már, mi nagyon szeretjük. Persze az otthoni azért igazibb, mert anya közvetlen lángon süti, nem a sütőben, így a padlizsánnak igazi, pikáns íze lesz, én meg itthon Pécsen "csak" a sütőben tudom megsütni, de azért saját készítésű majonézzel állítom össze, és így is nagyon finom. Ha meglátogattok, készítek nektek :) Szóval, inkább a Mecsek mellett döntöttem, és mindjárt útra kelek és túrázom egyet. Egyedül, csupán egy növényhatározó társaságában, ezt semmiképpen sem hagynám itthon, ha még Svájcba is elcipeltem tavaly. Még mindig annyi növény van, amit nem ismerek, vagy már elfelejtettem. Állatos meghatározót viszont semmiképpen nem viszek, a bogarak csak fejtörést okoznának, hogy éppen milyen stádiumban vannak, meg mi lesz belőlük, vagy mi volt, az őzek meg biztos nem bújnak elő még a kedvemért sem.
Egyébként nagy megdöbbenéssel olvastam tegnap, hogy attól, hogy valami Nemzeti Park lesz, egyáltalán nem biztos, hogy az marad. Egyre többször előfordul, hogy az emberek felháborodnak, hogy az ottani hely kincseit nem hasznosíthatják, és visszaminősítik a területeket. Szóval, valahogy nem értem... Annyi energiát és pénzt használunk fel arra, hogy a múltat felkutassuk, meg megismerjük. A jövőért, a következő nemzedékért meg nem teszünk szinte semmit. Pedig azért is legalább annyit kellene tenni, mint a múltért. Pl. hogy nagy becsben tartunk bizonyos helyeket és meghagyjuk közkincsnek és szemgyönyörködtetőnek. Mert a Teremtő azért adta...
Még valami... Ma reggel, ahogy istentiszteletre mentem, egy házban a következő ének csendült fel: "Ki Istenének átad mindent, bizalmát csak belé veti, azt csudaképpen őrzi itt lenn, ínség, baj közt is élteti..." Hát, annyira jólesett hallani ezt a dalt. Annyira hálás voltam Istennek, hogy éppen akkor ott mentem el az alatt a nyitott ablak alatt. Ha majd egyszer esetleg a tulajdonost is látom, mindenképpen megköszönöm neki, igazivá tette ez a dal a vasárnapot. Ezért is pihenek majd a Mecsekben, mert nem leszek csak a növényhatározómmal, ott lesz velem a Teremtőm is.
4 megjegyzés:
jajj, meg a padlizsánkrémet is akartam írni; kommentelem, hogy az finom, meg hogy mi is vettünk padlizsánt 1 hete, azóta vagy nincs idő, vagy nincs "know-how" :)) szóval miután anyukád tüzet rakott az udvaron, mit csinál ? :D
Hát, a sütés a grillezéshez hasonló, csak padlizsánt süt az ember :) Forgatni kell minden oldalára, hogy jól megsüljön (ez a sütőre is érvényes), ez a titka :D Közben meg el lehet készíteni a majonézt: én általában 2 tojássárgájából szoktam, adok hozzá mustárt, majd annyi olajat, amilyen bőséges majonézt szeretnék készíteni, aztán tejföllel lágyítom. Sóval, borssal és lereszelt hagymával ízesítem. Ha megsült a padlizsán lefejtem a héját és összeaprítom vagy turmixolom, majd összekeverem a majonézzel és ha szükséges, akkor még ízesítem és tejfölt is lehet még hozzáadni. Ezután már kenyérre kenhető... Jó étvágyat! :DDD
De ez nem állja, így már nem lesz meglepetés ha megkóstolod amit én készítek :)))
jó, akkor én túróval és mézzel csinálom tejföl és majonéz helyett
:DDDD
Megjegyzés küldése