Elvileg ügyelek, közben meg néha itt is vagyok. A héten teltházunk volt, 3 eleven kissrác adott is elég fejtörést, de ma egy gyerek kivételével mindenki hazamehetett. Így olyan csönd van, hogy el se hiszem, hogy ilyen is lehet az osztály. Jók az ilyen napok is, meg az is, ha nagyon sokat kell dolgozni. Szeretek pörögni, észben tartani az időre járó gyógyszereket, szurikat és élvezem a gyerekeket. Az első megszeppenésüket, aztán az egyre nagyobb megkönnyebbülésüket, hogy jó helyen vannak, meg minden rendben lesz. Ez aztán átcsap a másik végletbe és már alig bírunk velük, mert úgye nem mehetnek ki, ha betegek és aztán menekülhet mindenki a Léguti osztályról, aki nem tud mit kezdeni az energiában gazdag gyerekekkel. Mert persze ők még betegen is mások, mint a felnőttek. A kanült se perc alatt megszokják, aztán úgy játszanak, mintha mindig is be lett volna pólyálva a kezük. Szóval, tényleg nagyon drágák.
És most megyek is, mert Klaudia már hiányol...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése