Nos, nem hiszek...

... a véletlenekben, abban, hogy csak sodródunk és csak úgy történnek, vagy éppen nem történnek velünk dolgok. Sokkal inkább hiszem, hogy Valaki kormányozza az életemet. Így ma, amikor az áhítatomat olvastam, egyáltalán nem lepett meg, hogy éppen arról beszélt, ami bennem nagy-nagy kérdés. És hát, éppen egyik kedvenc bibliai személyiségen, Józsefen keresztül. Nagyon tetszik az élete, hogy a legnehezebb élethelyzetben is a maximumot hozta ki magából. Lenyűgöz a hozzáállása. Nem tudom, hogy érzékelte azt, hogy Isten vele van, de az Írás szerint ott volt és szerencséssé tette mindazt, amit végzett.
"De Izráel Józsefet minden fiánál jobban szerette..., ezért tarka ruhát csináltatott neki."
(1Móz. 37:3)
>>Amíg József viselte a palástot, addig nem tudta megérteni testvérei elégedetlenségeit és küzdelmeit, akik ugyanolyan keményen dolgoztak, ugyanannyira megérdemelték édesapjuk szeretetét, mégis mindig alulmaradtak.
Amíg József viselte a palástot, addig nem tudta, hogy mire lenne képes nagyon nehéz, égető körülmények között. Nem tudta, hogy Isten személye teljesen elég a számára, még akkor is, ha mindent elveszít.
Mielőtt József viselhette volna a másik palástot, azt, amely Egyiptom kormányzójává tette őt, sok évet kellett rabszolgaként és börtönrabként eltöltenie. A börtönben, és nem a palotában jött rá, hogy nem ő az egyetlen, akinek az élete nem úgy alakult, ahogyan szerette volna (mielőtt vezethette volna az embereket, először meg kellett tanulnia megérteni őket).
Nos, tehát, ha éppen "két palást közt" vagy, örülj! Tanulási periódusban vagy, és ahogy Józseffel, úgy Isten ott van veled is. Ha túl jutsz ezen, készen leszel a munkára, amire Isten elhívott!<< (Bob Gass: Mai ige)