...az apukámhoz és az anyukámhoz!" Félreértés ne essék, nem az a vágyam, hogy anya szoknyája mögé bújjak, (ezt még otthon sem tettem), csak egyszerűen ezzel szoktam kifejezni a nemtetszésem, ha felfordulás van az osztályon, vagy ha legszívesebben kifutnék a világból. Mindezt most az én csodás biológiai órám váltotta ki belőlem. Hogy a szöszbe lehet az, hogy ébren vagyok több, mint 24 órát, alszom 5 órát, aztán ébren vagyok 20 órát és alszom 3,5 órát. És kész. És persze, mivel még előttem van két éjszaka, ez csak növekedni fog a "nem alvás" javára. Szóval, igazán elfogadhatná már az én biológiai órám is ezt a helyzetet, hogy jelen pillanatban nővérke vagyok és ilyen rendszertelen életmódot folytatok. De nem, kiváltja belőlem, hogy azt a mondatot szajkózzam, amit legkétségbeejtőbb helyzetekben szoktam.
Ja, és valaki nagyon örülne, ha néha bevallannám, hogy fáradt és álmos vagyok. Na, most az vagyok. Nem ártana, ha tudnék aludni is hozzá...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése