Kb. meg tudom számolni a két kezemen, hányszor szólítottak kisasszonynak életem során, leszámolva persze az analitika tanáromat, aki, ha összedugtuk a fejünket Rékával azonnal odaszólt: "Nagy kisasszonyok ez nem családi vállalkozás". Persze ez nem okozott bennünk nagy törést, ha továbbállt, azonnal találtunk újabb megbeszélnivalót a reagensekről és kimutatandó anyagokról. Általában azért bejött...
Na, de a héten aztán kisasszonyoztak elégszer. Történetesen egy roma testvérpár került az osztályunkra, akik néha doktornőnek, de általában kisasszonynak szólítanak, mégcsak véletlenül se nővérkének. Na, persze jót derülök rajtuk, mert jelenségek: a kisebb 12 éves, a nagy meg 15, de a 179 cm-vel elég félelmetes a számomra, valahogy nem tudom kezelni a helyzetet. Adnak is bőven okot a fejtörésre, főleg, amikor a nagy be akarja etetni velem, hogy a kisebb vak, közben meg a futópadunkat a kicsi egyből felértékelte több százezer forintra (és még el is találta). Szóval bevallom: nem tudok mit kezdeni ezekkel a nagy lókötőkkel!!! Hiányzik a 3 éves korosztály: Farkas Gergő és Valer Lacika, akik noha "csak" Noéminek hívnak, eszméletlen, mennyire a szívembe lopták magukat. Ma így nagyon hiányoznak. Persze félreértés ne essék, ne legyenek betegek vagy ilyesmi, csak legyenek egy kicsit a Léguti osztályon és fecsegjenek és kérdezzenek és ne győzzek ezekre válaszolni, és mesét kérjenek és mesélhessek... azt hiszem, attól rendbe jönnék...
2 megjegyzés:
(nincs név)
Szia! Sikerült regisztrálnom! Na, a kisasszonyos témához csak annyit, hogy engem kisasszonynak szólítanak, ha egyedül megyek valahova ( például a jogsi megszerzéséhez szükséges eü. vizsgán azt mondták :"Ön nagyon zavart, kisasszony!") és ha a családdal vagyok, akkor asszonyomoznak... Márta július 2. 7:40
nruth
Hát, ja, az ilyenfajta kisasszonyomozás ismerős, de a gyerekek között, az osztályon eléggé szúrja az ember fülét :))). Persze ma reggelre már majdnem hozzáedződtem, lehet, hogy még hiányozni is fog? :)))
Megjegyzés küldése