Napok óta a szolgálatkész szívről és a szolgálatról olvasok, így kikívánkozik belőlem, hogy egy-két dolgot leírjak erről. Egyrészt tanulom, hogy Isten a szívem állapotát és készségét figyeli, másrészt, hogy közben igazán formál. Az igazi szolgák csendben, észrevétlenül tevékenykednek, nem vágynak rivaldafényre, tiszta lélekkel teszik a dolgukat, árnyékban. Olyan ez, mint a szervezetünk: a legfontosabb működéseink észrevétlenül történnek, ha valami baj lenne velük, egyből észlelnénk.
Amikor elkezdtem az egyetemet és szembesültem a korlátaimmal, ti. hogy egyetem és kórház mellett nem sok mindenre van időm, sokáig nyavalyogtam miatta Istennek. Mindaddig míg Ő új megvilágításba helyezte a kórházi munkámat, és már nem csak "hétvégi ügyeletnek" hanem szolgálatnak láttam. Akkor olvastam azt a, számomra sokat jelentő mondatot, hogy: "egyetlen könnycsepp letörlése tökéletesen benne van Isten örökkévaló tervében." Más lett a munkám minősége...
Azt hiszem, hogy most sem véletlen, hogy még mindig a kórházban vagyok. Vannak dolgok, amiket csak itt tud megtanítani Isten a szolgálatról és az igazán fontos dolgokról. Szeretném megtanulni.
"Szorgalmasak legyetek az Úr dolgában, biztosak lehettek abban, hogy semmi sem idő- vagy energiapazarlás, amit Érte tesztek." (1Kor. 15:58 angol ford.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése