...büszke feleségként...

...ott ültem a sorok közt, amikor március 15-e kapcsán Andrásomat is kitüntették.

Ahogy elnéztem a kitüntetteket, azon gondolkodtam, hogy mennyi munka és áldozat eredménye, hogy idáig eljutottak. Látom ezt András életében is: ha kell, este későig dolgozik, vagy éppen reggel 6-kor már a munkahelyén áll helyt. 

Fogalmunk sem volt egyébként, hogy kitüntetésben részesítik, csak egyszercsak jött egy levél. Mint utólag kiderült: a főnöke terjesztette elő. 

És akik ismerik, tudják, mennyire elszántan küzd az ivóvízért...

"Dr. Kiss András Lászlónak, a Vidékfejlesztési Minisztérium Vízgazdálkodási Koordinációs Főosztálya közigazgatási tanácsadójának, a vízellátás területén végzett kiemelkedő szakmai munkája elismeréseként..." kapta a díjat. 

Hálásak vagyunk az eddig megtett útért...

konyhaablakunk

 Kb. két éve szerettem meg úgy igazán az orchideákat, amikor Andrásom elvitt egy orchidea/bromélia kiállításra. Addig igyekeztem távol tartani magam ezektől a csodáktól, mondván, hogy biztos nagyon különleges gondoskodás kell számukra, hogy újra virágozzanak, és hát, gondoltam, mi van, ha nem tudnám újra virágzásra bírni őket.
No, de az történt, hogy Andrástól kaptam kettőt, amik elég jól érezték magukat.
Aztán volt egy nagyon különleges élményem: anya halála után kb. egy hónappal észrevettem, hogy az övé újrahajt, indul az újravirágzás. Csak álltam ott az ablaknál és úgy éltem meg ezt a csodát, hogy "Istenem, köszönöm, amit üzensz, hogy van élet tovább, hogy te tudod, mit teszel..."
Így került hozzám anya virága, ami éppen az eljegyzésünkkor bontotta ki első virágát.
Nekem csoda volt (a középső orchidea, aminek lilás színű a közepe).

 Jonának nagyon megtetszett ez a mintás, különleges orchidea. Amikor megvette, üvegben volt és sokáig pompázott a Nádorligetben. Aztán virágzás után észleltem, hogy valami nagyon nincs rendben. Ekkor kezdtem részletesebben utánaolvasni, hogy milyen gondoskodás is szükséges ezeknek a gyönyörűségeknek, majd gyorsan átültettem. Így most, hogy helyrejött és újra is virágzik, nagy örömet okozott nekünk.

Nem bírok betelni Isten csodáival... :)