Ma újra megígértem...

magamnak, hogy nincs többé túlóra, legalábbis este 21-ig. Tudniilik tegnap addig ültem bent és dolgoztam és dolgoztam reggel fél 9-től. Aztán ma is tovább maradtam és így képtelen voltam elmenni arra az előadásra, amire nagyon szerettem volna. Haragszom magamra. Tudom jól, hogy megvárnak a feladatok és mégis olyan nehéz abbahagyni, amikor látom, mennyire el vagyunk havazva. No, persze tudom: van, aki azt gondolja: "örülj, hogy van munkád"...

...de azért mégis próbát teszek és megígérem magamnak, hogy ilyen sokáig nem maradok máskor bent. Egy próbát megér, nem? :)

Ja, listát írok, hogy ki az a 10 ember, akikért felelősséggel tartozom...

365 belső lépés

Amikor először találkoztam egy művésztáborban Háló Gyulával, akkor döbbentem rá, mit jelent, gondolkodva hinni. Írásai, gondolatai azóta is nagy hatással vannak rám. Pénteken volt a 365 belső lépés 100 méteren kiállítás megnyitója, és nagyon hálás voltam már a meghívásért is, nem beszélve arról, hogy mekkora ajándék volt ott lenni. A Napi adagok című művet természetesen magammal hoztam még a munkahelyemre is. Ha nagyon bezsongok, 1-1 gondolatból jó erőt meríteni. Épp pénteken történt, hogy telefonos segítséget kértek pályázók és a magam természetes módján igyekeztem. Egyik megjegyezte: "Annyira kedves és olyan szép a neve, biztos gyönyörű is". Este a következő gondolattal szembesültem: "Ha kívül vagy szép, utánad fordulnak, de ha belül, akkor sosem felejtenek". A másodikra gyúrok...

u.i. a kiállítás március végéig tekinthető meg a Pestújhelyi Közösségi Házban (1158 Bp., Szűcs István u. 45.). Ne hagyjátok ki...

Már rég terveztük...

hogy babalátogatóba megyünk Deutchkalterbrunn-ba, és végre ezen a hétvégén összejött. Egész héten lázban voltam, hogy végre, néhány órára babázhatom. Hihetetlen élmény volt ez a hétvége. Hajnalban indultunk Jonával, hogy minél több időt tölthessünk Sophie-val, a kis manóval és szüleivel: Annával és Tamással. Anna és Jona közt gyerekkorunk óta nemcsak unokatesó, hanem igazi baráti szálak alakultak, középiskolában padtársak is voltak, aztán néhányszor, kedvenc kémiatanárunk regulázta őket: "Kaszáék, ez nem családi vállalkozás".
Tartalmas beszélgetések, nagy nevetések, Sophie kényeztetése jellemezte a szombatot.
Vasárnap pedig Szombathelyen voltunk gyüliben, Annáék az ottani gyülekezet oszlopos tagjai (milyen jó, hogy egy országhatár ebben nem akadály). Különleges élmény volt, mert Révész Árpád és Ildikó éppen búcsúztak a gyülekezettől: Isten más feladatokat szán nekik. Érdekes volt hallgatni egy olyan ember bizonyságtételét, aki egész Kárpát medencét beutazta már az evangéliummal. Megható volt, ahogy Ildikóról, mint igazi társról beszélt. Sokat jelentett az a mondata, hogy Isten mindig úgy vezette az élete során, hogy egyre nagyobb hitlépésre kérte. Pl. amikor Szombathelyet helyezte a szívére, ahol egy kis házicsoport volt 10 éve, mostanra egy kis lelkes gyülekezet. Jó volt hallgatni a beszámolókat, hogy az életük mennyire igazolja Istenhez tartozásukat.
... ilyen életre vágyom én is...

Hihetetlen,

de végre betömték a szobámban a falat. Tegnap este csak ültem és néztem, hogy hihetetlen, 3 hónap után be van tömve a falam. Szembesültem persze közben a mai világ gyors ügyintézéseivel, ajánlatkérések, számvevőszék és egyéb finomságok, de állítólag erről szól az élet. Azt hiszem, nagyon nem vagyok idevaló...

Egyébként meg a napokban jöttem rá, hogy jó pár félelmem alaptalan és végre ideje lenne az összeset mellőzni az életemből. Nem hiába mondja János, hogy "a félelem gyötrelemmel jár", nos, nagyon tapasztalom: álmatlan éjszakák, vívódással töltött napok. Közben ott van a másik út is: feltétel nélküli bizalom Istenben. Mégis, olyan nehezen megy ez nekem. Nem azt mondom, hogy ne nézzek szembe az élet dolgaival, bátran és harcra készen, hanem felemelt fejjel, mert a győztes oldalán állok. 

Mellémszegődött

Nem fogjátok elhinni, de tegnap tanítottam. És ma is. És csupa öröm volt. No, "csak" a pályázatkezelés egy folyamatát, dehát aki ismeri a pályázatok előtti múltamat, az tudja, mekkora ajándékok nekem az ilyen lehetőségek. És egész jól haladunk... Per pillanat azért csak reménykedem, hogy egyszer utolérjük magunkat és aztán mindenben tartani tudjuk a határidőket.
No, és kicsit lecsendesedtem, mert végre hagytam, hogy mellémszegődjön. Igen, Ő. Mint az Emmaus felé tartó, értetlenkedő tanítványok mellé. Azt gondoltam, hogy nem terhelem. Elbírom magam. De újfent rájöttem, hogy a legnagyobb butaság.
Mellémszegődött. Hallgat. És a hallgatása többet mond, mint a beszéd.
...mert a feltámadott Krisztusnak teljesen természetes, hogy nem hagy magunkra az úton. Nem tolakodik, mégis úgy érzed, hogy a legnagyobb veszteség lenne elengedni...

"Imádatom legőszintébb kifejezői:

a könnyeim." Valahol olvastam, évekkel ezelőtt és azóta is kincsként őrzöm. Főleg most, hogy annyira érzem a bőrömön. Minden szava igaz rám.
Nem tudok másképp megszólalni, úgy igazán. Csak a könnyeimmel...

"Imádatom legőszintébb kifejezői: a könnyeim."

Számítottunk rá, hogy...

a beadási határidő végén sok pályázat érkezik, na, de arra már nem, hogy özönleni fognak. Napok óta nem tudok aludni rendesen, annyira hajtom magam, sőt, éjszaka már be is temettek a pályázatok. Lazítanom kell, hacsak gondolatban is...
Ma előkerestem kedvenc gondolataimat és gyorsan ide írom, hogy emlékeztessem magam, hogy az élet nemcsak pályázatokról szól... remélem, az álmok sem...

A higgadtság 10 parancsolata

1. Csak a mai napon igyekszem elérni, hogy ne akarjam egyszerre megoldani életem összes problémáját.
2. Csak a mai napon senkit sem akarok kritizálni,
kijavítani vagy megjavítani, csakis magamat.
3. Csak a mai napon akarok igazán boldog lenni, hogy
másoknak, az egész világnak boldogságára lehessek.
4. Csak a mai napon alkalmazkodni akarok a körülményekhez
anélkül, hogy a körülményeket változtatnám meg kívánságom
szerint.
5. Csak ma ügyelek arra, hogy tíz percet olyan olvasmányra
fordítsak, ami saját lelki életemhez szükséges.
6. Csak ma teszek valami olyan jót, amihez semmi kedvem
sincs, de nem mondom el senkinek.
7. Csak ma figyelek nagyon arra, hogy ha megbántanak, senki
se vegye észre rajtam.
8. Csak a mai napon akarok pontos terv szerint élni, amiben
sem hajsza, sem határozatlanság nincs.
9. Csak ma akarok szilárdan hinni az isteni Gondviselésben,
amely vezet engem, még ha a körülmények az ellenkezőjét
igazolnák is.
10. Csak a mai napon nem szabad aggodalmaskodnom... hinnem
kell minden szépben és jóban, és gondolnom sem szabad
olyasmire, ami elkedvetlenítene.

Mint minden...

évben, az idei szülinapom is olyan lett, amilyenre vágytam. Hozzám nagyon közel álló emberek, igazi, tartalmas beszélgetések, kedves figyelmességek a távolból, egy három éves kislány telefonos éneklése, szüleim hálája, hogy vagyok.
És egy ígéret: "Bölccsé teszlek és megtanítalak, melyik úton kell járnod, tanácsot adok, rajtad lesz a szemem." (Zsolt. 32,8) Atyám ígérete, akire mindig számíthatok...

Köszönöm a sok, kedves köszöntést!

Lehetőségek

Amikor útnak indulunk, nem mindegy, mi és mennyi kerül a poggyászba. Hú, sok időt töltök ott? Kell még egy garbó. Hideg lesz vajon? Muszáj még egy pulcsi, hátha... Nahát, lehet hó is lesz? Hótaposó mindenképp. Ajajjj, könyv nem maradhat ki, az is legyen, ki tudja, talán...

Elképzelem, ahogy Isten készíti az ez évi csomagjainkat...
M. felelősségteljes munkát fog betölteni - bölcsességet rakok a tarsolyába...
A. még nem ismer engem - olyan körülmények közé teszem, hogy rádöbbenjen: Fiamat adtam az életéért, mindenemet megosztottam vele...
A Pék családba jövevény érkezik - jó sok türelmet, áldozatot teszek a pakkjukba.
N.-nek magányos éve lesz - a védelmemről biztosítom...
Gy.-t betegség éri - erőt pakolok be a számára
... és még sorolhatnám. Személyre szabottan kapunk ebben az évben is áldást, erőt, kegyelmet, szeretetet és még felsorolni sem lehet - a mi csodálatos Istenünktől.