Néhány napja...

kaptam egy kedves sms-t egyik nagyon drága, pécsi kolléganőmtől egy fotóval és a következő szöveggel: "megérkezett a kiskedvenced" :)). Hát, igen, F. Geriről nagyon sokat írtam itt is. Persze megkérdezte Geri, hogy kinek küldi Dia a képet és még mindig emlékszik rám és attól kezdve rendszeresen megkérdezte, hogy mikor megyek már a kórházba.
Na, hát fájdítják itt a szívemet... Nagyon hiányoznak ezek a kis apróságok. Olyan igazi kincsek. Ezeket a fotókat is szeretettel küldték, nehogy elfelejtsem, milyen ajándék volt az, hogy hol dolgozhattam. Geri, két csodás kolléganőm: Anett és Niki társaságát élvezheti.

...

"Barát az, aki hisz az álmaidban akkor is, amikor te már lemondtál róluk."

Csak úgy. Néhány igazi barátnak, akik nem adják fel azt, hogy megvalósulnak az álmaim. Még akkor sem, amikor én már eltemettem ezeket...

"Többet ér a türelmes ember a hősnél." (Péld.)

A múlt héten különös jelentőséget kapott ez az igevers. Néhányszor írtam arról, hogy hosszú ideig vártunk egy németországi gyógyszerre, amíg újra sikerült beszereznünk. Közben persze kaptam a szülőktől a telefonhívásokat, többek között egy anyukától is, aki enyhén szólva felelősségre vont, hogy megteszek-e mindent az ügy érdekében. Aztán megérkezett a gyógyszer, el is jöttek érte, és akkor meg azon aggódott, hogy mi lesz, ha mellékhatások lépnek fel és mivelhogy messze vidéken élnek, mit is fognak csinálni. Próbáltam nyugtatgatni, meg minden, de egy bizonyos ponton túl már legszívesebben felháborodtam volna. Belül mégis úgy döntöttem, hogy nem engedek ennek.
Ma meg felhívott és bocsánatot kért...
"Többet ér a türelmes ember a hősnél..." (Péld. 16,32)

Morzsa

"Ne írj unalmas könyvet.
A saját életednek és történetednek te vagy a szerzője." (T.A.)

Tegnap...

fogtuk magunkat Mariettával és szebbnél szebb helyeken csavarogtunk. Annyira szép az ősz!

Ha az ember lánya...

olyan emberek felé vállalta a feladatát, akik kemény betegséggel, fogyatékossággal küzdenek, elég sok "miért" kérdést tud feltenni. Jópár okos könyvet bújtam már át arról, hogy mi Isten véleménye a szenvedésről, miért van annyi fájdalom a Földön. Egyben teljesen biztos lettem: Istent nem kell védenem (sokszor elkövettem ezt a hibát, amikor emberek Őt bántották).
Arról mindig is meg voltam győződve, hogy a gyerekek Isten szíve csücskében vannak. Talán láttátok már azt a képet, amint két gyerek sétál át egy foghíjas hídon és angyal őrzi az útjukat. Jópár anyuka is biztosított már arról, hogy gyermekeiknek védangyala van, mert ők nem tudnának rájuk a nap minden másodpercében vigyázni. Valahogy jópár "csoda" folytán megússzák a baleseteket...
Néhány éve a kezembe akadt egy cikk, ma ezt osztanám meg veletek:

A különleges anya

Tudjátok-e, hogy az Égben hogyan választják ki a fogyatékos gyermekek édesanyját? Néha magam elé képzelem Istent, amint utasításokat ad az angyaloknak, akik mindent egy hatalmas füzetbe jegyeznek fel.
- Armstrong, Beth, fiú. Védőangyal: Máté.
- Forest, Marjorte, leány. Védőangyal: Cecília.
- Rutledge, Carrie, ikrek. Védőangyal ... mondjuk Gellért.
Végül átad egy nevet egy angyalnak és mosolyogva azt mondja: - Ennek adjunk egy fogyatékos gyermeket!
Az angyal kíváncsian kérdezi: - Miért pont ennek, Uram? Olyan boldog.
- Így van - válaszolja Isten mosolyogva. - Adhatnék-e fogyatékos gyermeket olyan anyának, aki nem ismeri a jókedvet? Kegyetlen dolog volna.
- De van türelme? - kérdezi az angyal.
- Nem akarom, hogy túl sok türelme legyen, mert akkor elmerülne a tengernyi önsajnálatban és a fájdalomban. Ha túljut a sokkon és a bánaton, biztos, hogy kibírja.
- De Uram, azt gondolom, hogy ez az asszony még Benned sem hisz.
Isten mosolyog: - Nem számít. Gondoskodom róla. Ez az asszony tökéletes. Kellőképpen önző.
Az angyal nem hisz a fülének: - Önző? Az önzőséget erénynek tartod?
Isten rábólint:
- Ha nem lesz képes mindannyiszor elszakadni a gyermekétől, amikor szükségét érzi, soha nem fogja túlélni a sokkot. Igen, ez lesz az az asszony, akit egy tökéletlen gyermekkel áldok meg. Még nem tudja, de irígyelni fogják. Még a legapróbb fejlődést sem fogja soha hétköznapi dolognak tartani. Amikor gyermeke először fogja mondani: "mama", tudni fogja, hogy csodának a tanúja. Amikor vak gyermekének leír egy fát vagy egy napnyugtát, úgy fogja látni ezeket a dolgokat, ahogyan kevés ember képes látni a teremtményeimet. Lehetővé teszem számára, hogy olyan világosan lássa a dolgokat - a tudatlanságot, a kegyetlenséget, az előítéleteket - ahogyan én, hogy mindezek fölé emelkedhessen. Soha nem lesz egyedül. Én mindig ott leszek mellette, élete minden percében, mivel csalhatatlanul az én munkámat fogja végezni, mintha az én helyemben lenne.
- És a védőangyal ki legyen? - kérdezi az angyal felemelve a tollat.
Isten mosolyog: - Elég lesz egy tükör.
(Erma Bombeck)

"Még nem látják a napfényt, bár az ragyog a fellegek mögött, de szél támad és kitisztul."
(Jób 37,21)

...

Manőver

"Nyitott tenyér semmit sem veszíthet.
Tökéletes leszállópálya."
H.Gy.

Jajjj, annyira nagyon...

boldog vagyok! Az elmúlt napokban, mivelhogy hangom sem volt, ki volt kapcsolva a munkatelefonom és persze esténként szörnyülködve néztem, hogy hányan kerestek. Aztán akik túl sokszor, azoknak gyorsan írtam egy sms-t, hogy miért is nem vagyok elérhető és persze kértem, hogyha nagyon sürgős a dolog, azért jelezzék és kitalálunk valamit. Persze tegnap este is így tettem és egy anyuka azonnal válaszolt is, hogy nagyon szeretné, ha én vennék vért a kislányától. Meghánytam-vetettem magamban a dolgot, reggel gyorsan felhívtam a háziorvost és biztosítottam, hogy mától kezdve attól fogok meggyógyulni, hogy munkaterápiát tartok. Így megejtettem a vérvételt, hála Istennek minden rendben volt, két gyógyszertárban is egyezkedtem a szükséges gyógyszerekről és lelkileg elkezdtem készülni a jövő heti nagy-nagy vizsgálatra. A doki Erdélyben lesz az árvaházban (legszívesebben én is vele tartanék, de most nem lehet), én meg végre 1000-el fogok laborozni.
Na, és a szívemben azzal bíztatom magam, hogy: "Noémi, nem felejt el téged az Úr", merthogy mostanában nagy szükségem van ilyen erősítésekre...