magam, félretettem minden pityergős gondolatomat és megírtam a szülőknek a búcsú e-mailemet. Most meg csak kapkodom a fejem, mert sorra jönnek a válaszok és a jókívánságok. Jót derültem, mert egyik apuka is írt, aki egy vizsgálat miatt tavaly nyáron majd leszedte a fejem. Aztán megszelidítettem a kisfiát, és közben ő is megszelídült. Mit nem ad az élet. Most meg biztosított, hogy nagyon fogok nekik hiányozni. Na, közben újabb levél ezekkel a sorokkal: "Kedves Noémi! Nagyon örülök, hogy megismerhettelek és sok sikert kívánok az új munkahelyedhez. Kívánom, hogy kedves mosolyod sok anyukát segítsen át a nehéz perceken, nekem nagyon megnyugtató volt a puszta jelenléted, a nyugalom, amit árasztottál, és az a végtelen türelem és segítőkészség is nagyon sokat jelentett. A legjobbakat Neked!" Vicces, mert a legtöbben odaírják a hozzájuk tartozó gyermek nevét, közben tudom, hogy ki kihez is tartozik :))).
Azon gondolkodtam, hogy fokozatos volt a "gyermek-elvonókúra", hisz tavaly azzal kezdtem, hogy a kórházból leléptem, ahol folyamatos volt a jelenlétük, váltottam egy olyan helyre, ahol nem volt olyan kapcsolatom velük, most meg egyáltalán nem lesznek gyerekek. Húú, de mihez is fogok ezzel kezdeni?
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nyitott tenyérrel. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nyitott tenyérrel. Összes bejegyzés megjelenítése
2009. május 7.
2009. március 12.
Itt ülök...
és azon gondolkodom, mi is légyen e nap summája. De nekikezdek, mert "a leginkább elpazarolt idő a nekikezdés ideje" - olvastam ma, aztán rájöttem, hogy nagyon hasonlít arra a mondatomra, amit néha idézek: "megállíthatatlan lennék, csak kezdeném már végre el". Kérdem én, ha a kezdésekkel küszködöm, akkor minek vallom azt magamról itt jobb oldalt, hogy szeretem a kihívásokat?? Na, jó, megférnek együtt szerintem, csak a kihívás legyen mondjuk 80%-os teljesítmény a nekikezdéssel szemben. Majd készítek magamnak valami jó kis számítási képletet :)).
Ma kicsit be voltam sózva, délelőtt pörögtem ezerrel, hogy lefoglaljam a gondolataimat, aztán egyszercsak közöltem Gy.-vel, hogy lelépek, erre ő, hogy szorít nekem és azonnal hívjam, ha eredményes a lelépésem. Nem szépítgetem itt a dolgokat: állásinterjún voltam. Mire ott ültek velem szemben, már lenyugodtam (hiába no, imádkoztak értem :))), köszönöm!!!!), ennek eredményeként vidám önmagam voltam, így egy jó nagy nevetős beszélgetést tudok magam mögött. Megkérdezték többek között, hogy miért is nem lettem orvos, és hogy egy ilyen kedves, szeretetteljes lány, miért akar ilyen munkakört. Lehet, hogy a szomszédról beszéltek?
Azt olvastam ma, hogy "minden tőled telhetőt meg kell tenned, hogy felkészült legyél, miközben tudod, hogy a jóindulat, amire szükséged van, Istentől jön."
És még ezt: "Légy biztos abban, hogy azt csinálod, amit kell." (Gal. 6:4)
Ma kicsit be voltam sózva, délelőtt pörögtem ezerrel, hogy lefoglaljam a gondolataimat, aztán egyszercsak közöltem Gy.-vel, hogy lelépek, erre ő, hogy szorít nekem és azonnal hívjam, ha eredményes a lelépésem. Nem szépítgetem itt a dolgokat: állásinterjún voltam. Mire ott ültek velem szemben, már lenyugodtam (hiába no, imádkoztak értem :))), köszönöm!!!!), ennek eredményeként vidám önmagam voltam, így egy jó nagy nevetős beszélgetést tudok magam mögött. Megkérdezték többek között, hogy miért is nem lettem orvos, és hogy egy ilyen kedves, szeretetteljes lány, miért akar ilyen munkakört. Lehet, hogy a szomszédról beszéltek?
Azt olvastam ma, hogy "minden tőled telhetőt meg kell tenned, hogy felkészült legyél, miközben tudod, hogy a jóindulat, amire szükséged van, Istentől jön."
És még ezt: "Légy biztos abban, hogy azt csinálod, amit kell." (Gal. 6:4)
2009. március 11.
Befejezetlen feladatok és lehetőség
Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem azért mindig akad egy-egy feladat, ami befejezetlen, amit mondjuk elodázok vagy nem tartom annyira fontosnak és várakozási listán marad. Megdöbbentett viszont az, amit Bob Gass-től olvastam ma reggel ezzel kapcsolatban: "Semmi sem annyira csüggesztő és kimerítő, mint egy befejezetlen feladathoz ragaszkodni. Minél tovább húzzuk- halasztjuk a dolgokat, annál nehezebbé válnak. A legnehezebb munka gyakran a sok könnyű dolog felhalmozódása, melyeket tegnap, a múlt héten, vagy egy hónapja kellett volna elvégezned. A legjobb megoldás arra, hogy megszabaduljunk egy nehéz feladattól - hogy elvégezzük!"(Bob Gass: Mai ige)
"Ha a tökéletes feltételekre vársz, soha nem fogsz semmit sem elvégezni" (Préd.11,4 TLB)
"Ha a tökéletes feltételekre vársz, soha nem fogsz semmit sem elvégezni" (Préd.11,4 TLB)
2009. február 19.
Összeomlott...
ma az NGySz szervere, így elég nagy káosz lett az irodában és a rendelőben is. Nem igazán tudtunk dolgozni. Valahogy a doki gépén mégis működött az összeköttetés a Heim Pál Gyermekkórházzal, így mi azért felváltva mégis haladtunk a feladatainkkal. Megdöbbentő szembesülni azzal, hogy mi van, ha nincs szerver és nem haladunk rendesen a munkánkkal.
Valahogy az emberi kapcsolatok is hasonlóak: törékenyek, sérülékenyek. Tanulgatom, hogy mindig érdemes nyitott tenyérrel lenni Isten előtt...
Valahogy az emberi kapcsolatok is hasonlóak: törékenyek, sérülékenyek. Tanulgatom, hogy mindig érdemes nyitott tenyérrel lenni Isten előtt...
2009. február 9.
Az élet nem rólam szól
Tanulgatom mostanában, hogy az élet nem rólam szól. Nem mindig könnyűek a helyzetek, amikbe kerülök, de mindig akkor derül ki, hogy képes leszek-e megtanulni a következő leckét. Amikor nyáron áttanulmányoztam Max Lucado-nak az erről a témáról szóló könyvét, akkor döbbentem rá, hogy mekkora felszabadultság és ajándék lehet, ha önként adhatjuk át a helyünket az igazán méltónak. Annak aki Van, aki Volt és Aki lesz. És aki megérdemli, hogy az életem Róla szóljon. Ettől kezdve minden más perspektívát kap. Az ember arra vágyik, hogy a színpadon ne ő legyen a főszereplő, hanem csupán kellék, aki Rá mutat. Így nyer értelmet betegség, öröm, lehetetlen helyzet, harc, hit... ha minden Róla szólhat és Neki.
"Tényleg azt akarod, hogy a világ körülötted forogjon? Ha minden rólad szól, akkor minden tőled függ. Atyád megment ettől a tehertől. Értékes vagy, de nem létfontosságú. Fontos vagy, de nem nélkülözhetetlen" - írja M. Lucado.
"Tényleg azt akarod, hogy a világ körülötted forogjon? Ha minden rólad szól, akkor minden tőled függ. Atyád megment ettől a tehertől. Értékes vagy, de nem létfontosságú. Fontos vagy, de nem nélkülözhetetlen" - írja M. Lucado.
2009. február 8.
Kifogások és engedelmesség
Különleges vasárnapunk van. Ketten a gyülekezetünkből már régóta szolgálnak Vecsésen illetve Beregböszörményben. Anno meghallották Isten hívását, megharcolták ezzel kapcsolatban a maguk harcát és engedelmeskedtek. Ma, amikor a gyülekezetben imádkoztunk értük és a szolgálatukért igazából egyetértettünk Istennel. Ahogy Gabus fogalmazott: nem mi küldjük ki őket a szolgálatra, hanem Isten, mi egyetértünk és támogatjuk őket a szolgálatban.
Nagyon sokat jelentett nekem, hogy Jeremiás elhívása volt az ige (Jer. 1:1-8), mert mostanában érzem, hogy Isten valamire készít és mindennél jobban vágyom arra, hogy megértsem őt és engedelmeskedjem.
Vannak olyan szolgálati területek, ahol mi szeretnénk lenni és van olyan, amit Isten helyez ránk. "Szükségem van rád, és már elég régóta végzem az előkészületeket. Azért kellett, hogy ott szüless. Szolgálatot bízok rád" - mondja Ő. Amikor Isten szól valamit nekünk, személyesen, azt lehet másoknak véleményezni, de igazából az érzi, akinek szól.
Kifogások: nem tudok beszélni, fiatal vagyok (Kornél kifogása 6 éve az volt, hogy "túl idős vagyok").
"Légy szíves, hagyd abba. Én szóltam. Én cselekedtem" - mondja Isten. "Ez az én akaratom. Ne mondd a magyarázataidat. Egy dolgot tegyél, azt, hogy igent mondasz nekem".
Ha vele beszéljük meg a hiányosságainkat, akkor csoda történik. "Nem az számít, mit gondolsz magadról"- mondja Isten.
Nem én találtam ki azt, amit most végzek, hanem Isten. Ő hívott el, neki engedelmeskedtem. Őrzöm azt, amit Isten mondott nekem.
Isten programja a legnagyszerűbb.
Vajon velem /veled mit tervezett Isten?
Uram, mit tehetnék érted?
Nagyon sokat jelentett nekem, hogy Jeremiás elhívása volt az ige (Jer. 1:1-8), mert mostanában érzem, hogy Isten valamire készít és mindennél jobban vágyom arra, hogy megértsem őt és engedelmeskedjem.
Vannak olyan szolgálati területek, ahol mi szeretnénk lenni és van olyan, amit Isten helyez ránk. "Szükségem van rád, és már elég régóta végzem az előkészületeket. Azért kellett, hogy ott szüless. Szolgálatot bízok rád" - mondja Ő. Amikor Isten szól valamit nekünk, személyesen, azt lehet másoknak véleményezni, de igazából az érzi, akinek szól.
Kifogások: nem tudok beszélni, fiatal vagyok (Kornél kifogása 6 éve az volt, hogy "túl idős vagyok").
"Légy szíves, hagyd abba. Én szóltam. Én cselekedtem" - mondja Isten. "Ez az én akaratom. Ne mondd a magyarázataidat. Egy dolgot tegyél, azt, hogy igent mondasz nekem".
Ha vele beszéljük meg a hiányosságainkat, akkor csoda történik. "Nem az számít, mit gondolsz magadról"- mondja Isten.
Nem én találtam ki azt, amit most végzek, hanem Isten. Ő hívott el, neki engedelmeskedtem. Őrzöm azt, amit Isten mondott nekem.
Isten programja a legnagyszerűbb.
Vajon velem /veled mit tervezett Isten?
Uram, mit tehetnék érted?
2009. február 4.
M. Zs.-nek
Mint ahogy lenni szokott, néha idetévednek kedves emberek, aztán vagy visszatérnek vagy nem, lényeg, hogy valahogy M. Zs. is idekeveredett. Aztán egyszercsak felfedezte, hogy történetesen az unokatesójával lakom és mivelhogy egy igazán jó költőtől is szeretek idézni, így talált rá az angol tanárjára is. Hm, sose gondoltam volna...
De most azt gondolom, hogy Isten éppen akkor mutat rá egy-egy szálra, amikor éppen szükségünk van, hogy valahogy bepillantást kapjunk a terveibe, mert mostanában az összegubancolódott szálaimat látom, és fel nem foghatom, hogy Isten milyen mintát hoz ki belőle és hogy abban fog gyönyörködni. De teszi és néha engedi, hogy mi is belekukkanthassunk.
M. Zs.-től pedig az az egyetlen kérdésem, hogy te vagy-e az, aki így szoktál idetévedni: "noémi virágok hiányzol szöveg", mert igencsak érdekes ezt olvasni :))), mert mi van, ha az ember lánya azt gondolja, hogy egy titkos hódolója, aki keresi a szavakat, de még nem találta meg, hogy megszólaljon. Na, jó, nagyon örülök kedves Zsófi, hogy érdemesnek tartod erre az igencsak egyszerű blogra a visszatérést :))).
De most azt gondolom, hogy Isten éppen akkor mutat rá egy-egy szálra, amikor éppen szükségünk van, hogy valahogy bepillantást kapjunk a terveibe, mert mostanában az összegubancolódott szálaimat látom, és fel nem foghatom, hogy Isten milyen mintát hoz ki belőle és hogy abban fog gyönyörködni. De teszi és néha engedi, hogy mi is belekukkanthassunk.
M. Zs.-től pedig az az egyetlen kérdésem, hogy te vagy-e az, aki így szoktál idetévedni: "noémi virágok hiányzol szöveg", mert igencsak érdekes ezt olvasni :))), mert mi van, ha az ember lánya azt gondolja, hogy egy titkos hódolója, aki keresi a szavakat, de még nem találta meg, hogy megszólaljon. Na, jó, nagyon örülök kedves Zsófi, hogy érdemesnek tartod erre az igencsak egyszerű blogra a visszatérést :))).
2009. február 2.
Bátorság avagy tedd a következő lépést
Az ember lányának bőven próbára van téve a bátorsága, amikor először kell kipróbálnom valamit, új helyzetekbe kerülök vagy éppen szembe kell néznem ismételten azokkal a dolgokkal, amikben korábban kudarcot vallottam. Természetesen ez a legnehezebb, mert ugye először fel kell dolgoznom azt, hogy valami nem sikerült. Amikor csecsemőosztályon dolgoztam, előfordult, hogy épp először állt fel valamelyik baba. Persze ilyenkor totál belelkesedtem, hogy történetesen engem tisztelt meg ezzel a lépcsővel a fejlődésében (megtehette volna otthon is). Aztán ha már feláll egy csecsemő, várjuk a következő lépést, hogy kapaszkodva aztán meg önállóan elinduljon (és kipakolja a szekrényeket :)) ). Többre van hivatva, minthogy az ágyában feküdjön. Hallja a szeretetteljes hívást: "gyere, meg tudod csinálni" és megy a kitárt karokba. Isten is ezt mondja nekünk, amikor ismeretlen területre lépünk vagy éppen a kudarcainkból próbálunk talpraállni: "légy erős és bátor!" A bátorság az Istennel töltött időből fakad, amikor látom a felém kitárt karokat, és hallom, ahogy mondja: "gyere, meg tudod csinálni, én veled vagyok!"
2009. január 31.
Hesed és noah
Egész héten motoszkált bennem a vasárnapi istentisztelet témája. Gondoltam, végre tovább adom...
Ruth könyvét folytattuk, Ruth 1:8-21 részt.
Noémi kéri a menyeit, hogy ne menjenek vele. Nagyon szerette őket, a legjobbat akarta nekik adni. Az eredeti szöveg a "hesed" szót használja, ami azt jelenti: adjon neked az Úr többet, mint amit lehet, a legtöbbet. "Az Isten gyakoroljon rajtatok hesedet". Isten ezt teszi velünk. Nem azért bocsát meg, mert megdolgoztunk érte.
Sokszor, ha szorító helyzetbe kerülünk, akkor kétségbeesetten kérdezzük: "miért pont engem?". Amikor jól mennek a dolgaink, miért nem kérdezzük meg, hogy vajon miért pont velem gyakorol Isten "hesedet".
Mi volt Noémi motivációja? Hogy Isten nyugalmat ("noah" szót használ, amit Isten a teremtés után, a 7. napon használ a pihenésre) adjon leendő férjük oldalán.
"Az én Atyám mindez ideig munkálkodik" - mondja Jézus. Isten ma is munkálkodik. Amikor megteremtett mindent, noah-t tartott, pihent, de Isten a bűnbeesés óta nem pihen, munkálkodik, hogy rendet teremtsen bennem és a világban.
Noéminél mit jelentett a noah? A menyei kiteljesedését a férjük, gyermekeik oldalán.
Van Isten noah-ja és Noémi noah-ja. Isten többet akar adni. "Nem a Noémi noah-ját akarom neked adni, hanem az enyémet" - mondja Isten.
Orpa hazamegy. Vonzó volt neki Noémi megoldása. Lehet, hogy kisebb a hozam, de kisebb a kockázat is. Nekem nem ér annyit, hogy kockáztassak, "megoldom a problémámat" mondja. A moábiak gondolkodnak így. Kézbe veszik az ügyüket.
Ruth: inkább az Istenhez való ragaszkodást választja. Kockázatot vállal. Lehet, hogy izráeli férfit nem talál. Ott van viszont Isten ígérete: "én leszek az, aki hesedet gyakorlok feléd". Tegyük Isten kezébe az ügyeinket.
Mi a mi noahunk? Kitűzünk egy célt, azt megpróbáljuk elérni. Ne elégedjek meg kevesebbel, mint amit Isten akar adni. Ha nem lesz férjem, gyerekem, Isten betölti a szükségemet. Ruth odaszánja magát Istennek. Lehet, hogy sokmindent nem fogok elérni, de ha ott van Isten, akkor az ő "noah"-ja fog megvalósulni.
Mennyi minden van, amire úgy gondolok, hogy fontos, hogy boldog legyek? Noémi jót akart, de Isten többet akart adni.
13. vers: "nagyobb az én keserűségem, mint a tietek", 20.vers: ne hívjatok engem Naominak, hívjatok inkább Márának".
Naomi mindenért Istent vádolja. Isten nem csinál édesből keserűt. A valóság az, hogy keserűből készít édeset. Ne vádoljuk az Istent.
"Uram, ez az én márám. Változtasd édessé, és add Uram, hogy ihatóvá váljon a számodra".
Ruth könyvét folytattuk, Ruth 1:8-21 részt.
Noémi kéri a menyeit, hogy ne menjenek vele. Nagyon szerette őket, a legjobbat akarta nekik adni. Az eredeti szöveg a "hesed" szót használja, ami azt jelenti: adjon neked az Úr többet, mint amit lehet, a legtöbbet. "Az Isten gyakoroljon rajtatok hesedet". Isten ezt teszi velünk. Nem azért bocsát meg, mert megdolgoztunk érte.
Sokszor, ha szorító helyzetbe kerülünk, akkor kétségbeesetten kérdezzük: "miért pont engem?". Amikor jól mennek a dolgaink, miért nem kérdezzük meg, hogy vajon miért pont velem gyakorol Isten "hesedet".
Mi volt Noémi motivációja? Hogy Isten nyugalmat ("noah" szót használ, amit Isten a teremtés után, a 7. napon használ a pihenésre) adjon leendő férjük oldalán.
"Az én Atyám mindez ideig munkálkodik" - mondja Jézus. Isten ma is munkálkodik. Amikor megteremtett mindent, noah-t tartott, pihent, de Isten a bűnbeesés óta nem pihen, munkálkodik, hogy rendet teremtsen bennem és a világban.
Noéminél mit jelentett a noah? A menyei kiteljesedését a férjük, gyermekeik oldalán.
Van Isten noah-ja és Noémi noah-ja. Isten többet akar adni. "Nem a Noémi noah-ját akarom neked adni, hanem az enyémet" - mondja Isten.
Orpa hazamegy. Vonzó volt neki Noémi megoldása. Lehet, hogy kisebb a hozam, de kisebb a kockázat is. Nekem nem ér annyit, hogy kockáztassak, "megoldom a problémámat" mondja. A moábiak gondolkodnak így. Kézbe veszik az ügyüket.
Ruth: inkább az Istenhez való ragaszkodást választja. Kockázatot vállal. Lehet, hogy izráeli férfit nem talál. Ott van viszont Isten ígérete: "én leszek az, aki hesedet gyakorlok feléd". Tegyük Isten kezébe az ügyeinket.
Mi a mi noahunk? Kitűzünk egy célt, azt megpróbáljuk elérni. Ne elégedjek meg kevesebbel, mint amit Isten akar adni. Ha nem lesz férjem, gyerekem, Isten betölti a szükségemet. Ruth odaszánja magát Istennek. Lehet, hogy sokmindent nem fogok elérni, de ha ott van Isten, akkor az ő "noah"-ja fog megvalósulni.
Mennyi minden van, amire úgy gondolok, hogy fontos, hogy boldog legyek? Noémi jót akart, de Isten többet akart adni.
13. vers: "nagyobb az én keserűségem, mint a tietek", 20.vers: ne hívjatok engem Naominak, hívjatok inkább Márának".
Naomi mindenért Istent vádolja. Isten nem csinál édesből keserűt. A valóság az, hogy keserűből készít édeset. Ne vádoljuk az Istent.
"Uram, ez az én márám. Változtasd édessé, és add Uram, hogy ihatóvá váljon a számodra".
2009. január 27.
Műremek
Egyszer Michelangelo egyik barátja látta, amint a mester egy darab márványon dolgozott, amit egy szeméttelepen talált Róma közelében. Amikor megkérdezte a szobrászt, hogy mit csinál, ő így felelt: "Van benne egy angyal, és én elő akarom hozni."Ezt teszi velem is Isten. Amikor összegyúr, csakis azért teszi, mert valami jobbat akar kihozni belőlem. "De az edény nem úgy alakult, ahogyan a fazekas remélte, így összegyúrta agyaggombóccá ... és újrakezdte." (Jer.18,4)
Ha az élet nyom össze, akkor is biztos helyen vagyok. Isten kezében. Amikor úgy tűnik, hogy az életem irányíthatatlanná vált, a valóságban még mindig a fazekaskorongon vagyok. A legjobb amit tehetek, hogy hagyom, hogy azzá formáljon, aminek látni szeretne... (Segítség!!! Forog a korong!!)
2009. január 18.
... de Isten visszavár
Új sorozatként mától Ruth könyvét (ma: Ruth1:1-7) kezdtük tanulmányozni a gyülekezetünkben. Nekem egyik kedvenc könyvem, mindig emlékeztet arra, hogy Isten ott van mindig az életemben. Másrészt meg sokszor helyre is rak abból a szempontból, hogy tényleg igazak-e rám a neveim jelentése (Noémi - gyönyörűségem, Ruth - barát, barátságos).
A történet a bírák idejében játszódik. Isten végig ott van népe életében, noha a nép hullámzóan követi. Amikor mélybe jutnak, rendszeresen kiabáltak Istenhez. Az 5 Móz. 28. részben Isten elmondja a népnek a kétféle lehetőséget: ha a nép ragaszkodik Istenhez, ez áldást hordoz, ha elfordulnak, akkor annak is megvan a maga következménye. Megdöbbentett, hogy Isten először mindig biztosítja a népét a szeretetéről, szabadításáról és gondoskodásáról és csak aztán ad az életükbe korlátokat (törvényeket), ezeket is a védelmükre.
A történet elején szembesülünk, hogy a nép bűnének következményeként éhínség van Izráel földjén. Az éhínség, fájdalom mögött viszont nem kell mindig bűnre gondolnunk. Az a kérdés, hogy ok vagy cél?
5Móz.8:2-3 "emlékezz vissza" - mi van a szívedben? "sanyargatott, éheztetett, aztán mannával táplált". Isten megenged fájdalmakat, de aztán ki is hoz belőle és továbbvezet. Ha benne vagyunk valamiben, akkor inkább nem akarjuk megtanulni a leckét. Hagyjanak békén - gondoljuk.
Mit kezdünk az éhínséggel, szükségeinkkel?
Két lehetőségünk van: 1. Istenben bízom. "Uram, itt vannak a szükségeim, töltsd be őket."
2. Magamban bízom. "Majd én megoldom."
Gondolkodnom kell a szükségeimen, de nem szabad, nem éri meg kihagyni Istent. Mindig vannak jó alternatívák - nem olyan rossznak látszó megoldások.
Moáb abból született, hogy két lány maga akarta betölteni szükségét. Választhatták volna azt, hogy visszamennek Izráelhez - Ábrahámnak elég népes családja volt.
Honnan várom a szükségeim betöltését, a megoldást?
Elimelek - nevének jelentése: Istenem a királyom - az éhínség miatt úgy dönt, hogy Moáb földjére megy. Később a zsidók a nevének jelentését így változtatták meg: "én döntöm el, hogy ki a király", épp Elimelek döntése miatt, mert a költözésével igazából azt jelzi, hogy keres egy másik Istent. Nem tervezte, hogy hosszabb távon marad, mégsem rövid idejű volt az ottlétük.
Az Istentől való elfordulás mindig hatványozódik. Az ehség elől menekültek, és koldusbotra jutottak.
Ján. 10,10 - A tolvaj nem azért jön, hogy betöltse a szükségeidet, hanem hogy kifosszon.
- fantasztikus dolog az, amikor az ember ráeszmél arra, hogy nincs jó helyen.
Noémi visszatért - azaz megtért, visszamegy az élő, igaz Istenhez.
Isten nagyon óv bennünket attól, hogy mi oldjuk meg a szükségeinket. Isten jön utánunk. "Rossz helyen vagy" - mondja.
"Az asszonyok visszatértek Juda földjére."
Mehetsz az Istentől el, de Isten visszavár...
A történet a bírák idejében játszódik. Isten végig ott van népe életében, noha a nép hullámzóan követi. Amikor mélybe jutnak, rendszeresen kiabáltak Istenhez. Az 5 Móz. 28. részben Isten elmondja a népnek a kétféle lehetőséget: ha a nép ragaszkodik Istenhez, ez áldást hordoz, ha elfordulnak, akkor annak is megvan a maga következménye. Megdöbbentett, hogy Isten először mindig biztosítja a népét a szeretetéről, szabadításáról és gondoskodásáról és csak aztán ad az életükbe korlátokat (törvényeket), ezeket is a védelmükre.
A történet elején szembesülünk, hogy a nép bűnének következményeként éhínség van Izráel földjén. Az éhínség, fájdalom mögött viszont nem kell mindig bűnre gondolnunk. Az a kérdés, hogy ok vagy cél?
5Móz.8:2-3 "emlékezz vissza" - mi van a szívedben? "sanyargatott, éheztetett, aztán mannával táplált". Isten megenged fájdalmakat, de aztán ki is hoz belőle és továbbvezet. Ha benne vagyunk valamiben, akkor inkább nem akarjuk megtanulni a leckét. Hagyjanak békén - gondoljuk.
Mit kezdünk az éhínséggel, szükségeinkkel?
Két lehetőségünk van: 1. Istenben bízom. "Uram, itt vannak a szükségeim, töltsd be őket."
2. Magamban bízom. "Majd én megoldom."
Gondolkodnom kell a szükségeimen, de nem szabad, nem éri meg kihagyni Istent. Mindig vannak jó alternatívák - nem olyan rossznak látszó megoldások.
Moáb abból született, hogy két lány maga akarta betölteni szükségét. Választhatták volna azt, hogy visszamennek Izráelhez - Ábrahámnak elég népes családja volt.
Honnan várom a szükségeim betöltését, a megoldást?
Elimelek - nevének jelentése: Istenem a királyom - az éhínség miatt úgy dönt, hogy Moáb földjére megy. Később a zsidók a nevének jelentését így változtatták meg: "én döntöm el, hogy ki a király", épp Elimelek döntése miatt, mert a költözésével igazából azt jelzi, hogy keres egy másik Istent. Nem tervezte, hogy hosszabb távon marad, mégsem rövid idejű volt az ottlétük.
Az Istentől való elfordulás mindig hatványozódik. Az ehség elől menekültek, és koldusbotra jutottak.
Ján. 10,10 - A tolvaj nem azért jön, hogy betöltse a szükségeidet, hanem hogy kifosszon.
- fantasztikus dolog az, amikor az ember ráeszmél arra, hogy nincs jó helyen.
Noémi visszatért - azaz megtért, visszamegy az élő, igaz Istenhez.
Isten nagyon óv bennünket attól, hogy mi oldjuk meg a szükségeinket. Isten jön utánunk. "Rossz helyen vagy" - mondja.
"Az asszonyok visszatértek Juda földjére."
Mehetsz az Istentől el, de Isten visszavár...
2009. január 2.
Tudom...
hogy Új Évkor az ember lányának azzal kellene foglalkoznia, hogy terveket sző erre az évre, meg elhatározásokat tesz, meg ilyenek... De, mint annyi mindenben, ebben sem vagyok átlagos. Egyik kedvenc dalomat hallgatom, és közben a kórházi gyerekélményeimből nosztalgiázom. Ez utóbbiak mindig segítettek abban, hogy kincsek maradhassanak az emberi kapcsolatok, a szeretet, türelem, várakozás, hűség és még sorolhatnám...
Na, ebben az évben ezekhez változatlanul ragaszkodni szeretnék. Ja, és ahhoz is, hogy a kezem és a szívem mindig nyitva legyen Isten előtt...
Na, ebben az évben ezekhez változatlanul ragaszkodni szeretnék. Ja, és ahhoz is, hogy a kezem és a szívem mindig nyitva legyen Isten előtt...
2008. december 31.
Biztonságban
"Én alkottam őt,
ezért mindenkitől különbözik.
Egyedülálló.
Szeretettel formáltam őt az édesanyja méhében.
Örömömet leltem az ő megalkotásában.
Szeretek visszaemlékezni
Azokra a napokra, amikor megalkottam őt. (Zsolt. 139:13-16)
Gyönyörűnek látom...
Szeretem a mosolyát,
Szeretem azt, hogy olyan, amilyen.
Szeretem hallani a kacagását, és szeretem azt is, amikor néha butaságot mond vagy tesz. (Zsolt.139:17)
Csak ő olyan, mint ő, és senki más...
én alkottam pont ilyennek.
Szépnek alkottam, de nem gyönyörűnek,
Mert ismerem a szívét, és tudom, hogy hiú lenne...
Az a vágyam, hogy kutassa át a saját szívét, és tanulja meg, hogy Én vagyok az,
Aki benne lakozom, és gyönyörűvé teszem őt
És hogy én vagyok az, aki barátokat adok neki. (1Pét. 3:3-5)
Úgy alkottam meg őt, hogy szüksége legyen Rám.
Kicsit magányosabbá formáltam, mint szeretné...
Pusztán azért, mert arra vágyom, hogy rám támaszkodjon, és hozzám fusson.
Ismerem a szívét is.
Tudom, hogy ha nem ilyennek alkottam volna meg, akkor a saját kis útját járná, és elfeledkezne Rólam,
A Teremtőjéről (Zsolt. 62:6-9)
Sok jó és örömet szerző dolgot adtam neki,
Pusztán, mert szeretem. (Zsolt. 84:12, Róm. 8:32)
Láttam a megtört szívét,
És a könnyeket, amiket magányában sírt.
Ott voltam vele és az én szívem is összetört. (Zsolt. 56:9)
Sokszor láttam bukdácsolását, és azt is, amikor elesett - csak azért, mert nem akarta megfogni a kezemet.
Oly sok leckét nehezen tanult meg,
Mert nem akart az Én hangomra figyelni (Ézs. 53:6)
Sokszor kellett szomorú szívvel végignéznem amint egyedül vág neki a saját kis útjának,
És kivárnom, hogy szomorú és megtört szívvel visszatérjen karjaimba. (Zsolt. 34:19)
Most pedig ismét az Enyém.
Én alkottam, majd drága árat fizettem érte,
Mert szeretem. (Rm. 5:8)
Kicsit át kellett formálnom őt, át kellett alakítanom,
Megújítottam azért, hogy mindazzá válhasson, amit Én szántam neki.
Mindez sem neki, sem Nekem nem volt könnyű. (Jer. 29:11)
Szeretném, ha Hozzám hasonlatossá válna.
Azért tűztem ki ezt a nagy célt a számára, mert
Szeretem.
(2Kor. 2:14, Róm. 8:29)"
ezért mindenkitől különbözik.
Egyedülálló.
Szeretettel formáltam őt az édesanyja méhében.
Örömömet leltem az ő megalkotásában.
Szeretek visszaemlékezni
Azokra a napokra, amikor megalkottam őt. (Zsolt. 139:13-16)
Gyönyörűnek látom...
Szeretem a mosolyát,
Szeretem azt, hogy olyan, amilyen.
Szeretem hallani a kacagását, és szeretem azt is, amikor néha butaságot mond vagy tesz. (Zsolt.139:17)
Csak ő olyan, mint ő, és senki más...
én alkottam pont ilyennek.
Szépnek alkottam, de nem gyönyörűnek,
Mert ismerem a szívét, és tudom, hogy hiú lenne...
Az a vágyam, hogy kutassa át a saját szívét, és tanulja meg, hogy Én vagyok az,
Aki benne lakozom, és gyönyörűvé teszem őt
És hogy én vagyok az, aki barátokat adok neki. (1Pét. 3:3-5)
Úgy alkottam meg őt, hogy szüksége legyen Rám.
Kicsit magányosabbá formáltam, mint szeretné...
Pusztán azért, mert arra vágyom, hogy rám támaszkodjon, és hozzám fusson.
Ismerem a szívét is.
Tudom, hogy ha nem ilyennek alkottam volna meg, akkor a saját kis útját járná, és elfeledkezne Rólam,
A Teremtőjéről (Zsolt. 62:6-9)
Sok jó és örömet szerző dolgot adtam neki,
Pusztán, mert szeretem. (Zsolt. 84:12, Róm. 8:32)
Láttam a megtört szívét,
És a könnyeket, amiket magányában sírt.
Ott voltam vele és az én szívem is összetört. (Zsolt. 56:9)
Sokszor láttam bukdácsolását, és azt is, amikor elesett - csak azért, mert nem akarta megfogni a kezemet.
Oly sok leckét nehezen tanult meg,
Mert nem akart az Én hangomra figyelni (Ézs. 53:6)
Sokszor kellett szomorú szívvel végignéznem amint egyedül vág neki a saját kis útjának,
És kivárnom, hogy szomorú és megtört szívvel visszatérjen karjaimba. (Zsolt. 34:19)
Most pedig ismét az Enyém.
Én alkottam, majd drága árat fizettem érte,
Mert szeretem. (Rm. 5:8)
Kicsit át kellett formálnom őt, át kellett alakítanom,
Megújítottam azért, hogy mindazzá válhasson, amit Én szántam neki.
Mindez sem neki, sem Nekem nem volt könnyű. (Jer. 29:11)
Szeretném, ha Hozzám hasonlatossá válna.
Azért tűztem ki ezt a nagy célt a számára, mert
Szeretem.
(2Kor. 2:14, Róm. 8:29)"
2008. december 23.
Fontosabb volt
Tülekedés. Türelmetlenség. Rohanás. Hajsza. Dudálás, akár minden ok nélkül... Csendre vágyom, és arra, hogy Őt halljam. Minden más lényegtelen. Őt szeretném ünnepelni. Őt, aki feltétel nélkül szeret. Kisbaba lett. Azt választotta, hogy osztozni fog az életemben: vállalta, hogy pelenkázzák, a családjában különcnek tartsák, szembesült mindazzal, amivel valaha találkoztam vagy találkozni fogok az életemben. Szóval egyáltalán nem lepem meg semmivel. És mivelhogy a nagy tülekedésben minden kincset letaposnánk, inkább választom a Kincset, aki nem feltűnősködik, nem mutogatja magát. Csendben szólal meg... Először kopogtat és még azt is megvárja, hogy behívjam.
"Ez a szeretet munkája. Maga elé helyezi a szeretett személyt. A lelked fontosabb volt számára saját vérénél. Örök életed fontosabb volt földi életénél. Mennyei helyed fontosabb volt neki, mint saját helye a mennyben. Feladta a sajátját, hogy mi megkaphassuk a mienket.
Jézus mindig kopog, mielőtt belép, pedig nem kellene kopognia, hiszen övé a szívünk. Ha valakinek joga van, hogy ránk törjön, neki van. Mégsem teszi.
Halljuk a szelíd koppanást? Krisztus kér bebocsátást.
"Íme az ajtó előtt állok és zörgetek." (Jel. 3,20)
És ha válaszolunk, megvárja, míg felszólítjuk, hogy lépje át a küszöbünket."
(M. Lucado: Ahogy szeretni érdemes)
Boldog Karácsonyt kívánok mindenkinek!
"Ez a szeretet munkája. Maga elé helyezi a szeretett személyt. A lelked fontosabb volt számára saját vérénél. Örök életed fontosabb volt földi életénél. Mennyei helyed fontosabb volt neki, mint saját helye a mennyben. Feladta a sajátját, hogy mi megkaphassuk a mienket.
Jézus mindig kopog, mielőtt belép, pedig nem kellene kopognia, hiszen övé a szívünk. Ha valakinek joga van, hogy ránk törjön, neki van. Mégsem teszi.
Halljuk a szelíd koppanást? Krisztus kér bebocsátást.
"Íme az ajtó előtt állok és zörgetek." (Jel. 3,20)
És ha válaszolunk, megvárja, míg felszólítjuk, hogy lépje át a küszöbünket."
(M. Lucado: Ahogy szeretni érdemes)
Boldog Karácsonyt kívánok mindenkinek!
2008. december 13.
2008. december 11.
Nem tudom,
miért, de mostanában tiszta honvágyam lett és legszívesebben a Békási szorosban bóklásznék, meg hegyi csobogást hallgatnék, meg havas hegyekben gyönyörködnék... Na, a madarak csicsergését már meg sem merem említeni.
De persze per pillanat még a rendelőben vagyok, és Kányádi Sándor: "Vannak vidékek" című ciklusával vígasztalom magam. Olyan nagyon szép. Anno egy irodalmi esten nekem jutott elmondásra és azóta is egyik kedvenc versem...
Előhang
vannak vidékek gyönyörű
tájak ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül
(...)
Viseltes szókkal
(...)
vannak vidékek ahol csak úgy lehet
megmaradnunk ha kezemben a kezed
és a viseltes szónak is hamva van
ha félárnyékban s ha nem is boldogan
száríthat szél és süthet hevet a nap
míg a harmatból egy csöppnyi megmarad.
De persze per pillanat még a rendelőben vagyok, és Kányádi Sándor: "Vannak vidékek" című ciklusával vígasztalom magam. Olyan nagyon szép. Anno egy irodalmi esten nekem jutott elmondásra és azóta is egyik kedvenc versem...
Előhang
vannak vidékek gyönyörű
tájak ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül
(...)
Viseltes szókkal
(...)
vannak vidékek ahol csak úgy lehet
megmaradnunk ha kezemben a kezed
és a viseltes szónak is hamva van
ha félárnyékban s ha nem is boldogan
száríthat szél és süthet hevet a nap
míg a harmatból egy csöppnyi megmarad.
2008. december 7.
Árnyék
Gyerekkoromban és azért mostanság is megcsodálom az árnyékok mozgását, vetülését. Tiszta poén, hogy nem tudunk elmenekülni a saját árnyékunktól. Ott van. Követ. Megelőz. Hátra vetül. Oldalra somfordál...
"Ha a mennybe szállnék fel, te ott vagy, ha a seolba vetek ágyat, jelen vagy. Hajnal szárnyaira kelnék, a tenger túlsó szélére szállnék, te ott is ott vagy." (Zsolt. 139)
Isten mindenütt ott van. Nem rejtőzhetem el előle. Mondhatnánk úgy is, hogy árnyékként követ, de annál sokkal többet jelent. Ha a helyén van az életemben, mindez biztonságot ad. Ha menekülök előle, félelemmel tölt el. Teljesen a magam döntése, hogy melyik igaz rám.
Ma az istentisztelet alatt rádöbbentem, hogy mostanában menekülök előle. Olyan jó, hogy ma megállított és ismét biztonságban lehetek az oltalmában. Hálás vagyok, hogy annyira fontos vagyok a számára, hogy nem nézi tétlenül a menekülésemet sem, hanem megkeres.
"Ha a mennybe szállnék fel, te ott vagy, ha a seolba vetek ágyat, jelen vagy. Hajnal szárnyaira kelnék, a tenger túlsó szélére szállnék, te ott is ott vagy." (Zsolt. 139)
Isten mindenütt ott van. Nem rejtőzhetem el előle. Mondhatnánk úgy is, hogy árnyékként követ, de annál sokkal többet jelent. Ha a helyén van az életemben, mindez biztonságot ad. Ha menekülök előle, félelemmel tölt el. Teljesen a magam döntése, hogy melyik igaz rám.
Ma az istentisztelet alatt rádöbbentem, hogy mostanában menekülök előle. Olyan jó, hogy ma megállított és ismét biztonságban lehetek az oltalmában. Hálás vagyok, hogy annyira fontos vagyok a számára, hogy nem nézi tétlenül a menekülésemet sem, hanem megkeres.
2008. november 29.
"Miért nem mondtad,
hogy ez ennyire gyönyörű lesz?"
Alice Gray írta: "Laurel tudta, hogy haldoklik. Azokban a napokban sokat beszélgettünk a mennyországról. Az volt a legnehezebb benne, hogy olyasmit kellett elképzelni, amit mi sohasem láttunk. Aztán eszembe jutott egy történet egy fiatal lányról, aki születése óta vak volt. Amikor 12 éves lett, az orvosok el tudtak végezni rajta egy újfajta műtétet, amely visszaadhatta látását. De néhány napig még nem lehetett tudni az eredményt. Miután eltávolították a kötéseket a szeméről, még óvni kellett a fénytől. Ezért sötétben ült, várakozva. Az édesanyja hosszú órákon keresztül válaszolgatott a lánya kérdéseire arról, hogy hogyan néznek ki a dolgok, és hogy mire számíthat. Végül eljött a pillanat, amikor a gyermek szemei már el tudtak viselni annyi fényt, hogy kinézhetett az ablakon. Sokáig állt ott egy szót sem szólva. Odakinn tökéletes tavaszi nap volt.Fehér bárányfelhők úsztak a kék égen, és virágszirmok hullottak a földre, mint rózsaszín hó, ahogy a lágy szellő csupaszította a cseresznyefákat. A sárga krókuszok büszkén szegélyezték a fűben kanyargó téglautat. Amikor a lány az édesanyjához fordult, könnyek gördültek le az arcán. "Ó, anya! Miért nem mondtad, hogy ennyire gyönyörű lesz?" Elmondtam ezt a történetet a barátomnak, könnybe lábadt szemmel. "Laurel, mi most sötétben ülünk, de nemsokára te is ugyanezt fogod kérdezni Istentől."
A mennyország valóságos. Sokkal valóságosabb, mint bármelyik hely, ahol valaha voltál, és sokkal-sokkal gyönyörűbb is. Pál úgy hívja: "sokkal inkább jobb" (Fil.1, 23) Amikor majd odaérsz, megfogod Jézus kezét, és megkérdezed: "Miért nem mondtad, hogy ez ennyire gyönyörű lesz?"
(Bob Gass)
Alice Gray írta: "Laurel tudta, hogy haldoklik. Azokban a napokban sokat beszélgettünk a mennyországról. Az volt a legnehezebb benne, hogy olyasmit kellett elképzelni, amit mi sohasem láttunk. Aztán eszembe jutott egy történet egy fiatal lányról, aki születése óta vak volt. Amikor 12 éves lett, az orvosok el tudtak végezni rajta egy újfajta műtétet, amely visszaadhatta látását. De néhány napig még nem lehetett tudni az eredményt. Miután eltávolították a kötéseket a szeméről, még óvni kellett a fénytől. Ezért sötétben ült, várakozva. Az édesanyja hosszú órákon keresztül válaszolgatott a lánya kérdéseire arról, hogy hogyan néznek ki a dolgok, és hogy mire számíthat. Végül eljött a pillanat, amikor a gyermek szemei már el tudtak viselni annyi fényt, hogy kinézhetett az ablakon. Sokáig állt ott egy szót sem szólva. Odakinn tökéletes tavaszi nap volt.Fehér bárányfelhők úsztak a kék égen, és virágszirmok hullottak a földre, mint rózsaszín hó, ahogy a lágy szellő csupaszította a cseresznyefákat. A sárga krókuszok büszkén szegélyezték a fűben kanyargó téglautat. Amikor a lány az édesanyjához fordult, könnyek gördültek le az arcán. "Ó, anya! Miért nem mondtad, hogy ennyire gyönyörű lesz?" Elmondtam ezt a történetet a barátomnak, könnybe lábadt szemmel. "Laurel, mi most sötétben ülünk, de nemsokára te is ugyanezt fogod kérdezni Istentől."
A mennyország valóságos. Sokkal valóságosabb, mint bármelyik hely, ahol valaha voltál, és sokkal-sokkal gyönyörűbb is. Pál úgy hívja: "sokkal inkább jobb" (Fil.1, 23) Amikor majd odaérsz, megfogod Jézus kezét, és megkérdezed: "Miért nem mondtad, hogy ez ennyire gyönyörű lesz?"
(Bob Gass)
2008. november 28.
Nemrég hallottam...
hogy valaki külföldre ment dolgozni, egész jól mentek a dolgai. Éppen lehúzott ablakkal, kikönyökölve gondolt arra autójában, hogy milyen tökéletes az élete, amikor egyik piros lámpánál várakozva erős késztetést érzett arra, hogy félrehúzódjon. Azon kezdett el gondolkodni, hogy mindaz, amit elért rajta lenne-e azon a listán, ami élete legfontosabb 10 pontját tartalmazná. Kiderült, hogy nem. Másnap felmondott a munkahelyén és hazaköltözött.
A történetet hallva napok óta azon jár az agyam, hogy mi lenne életem legfontosabb 10 pontja. Mondhatnánk akár bakancslistának is :). Még nem tudtam összeszedni...
u.i. A kép Holló Róbert alkotása, kiváló fotóiban itt lehet gyönyörködni.
2008. november 14.
Az igazi szeretet...
meglepő válaszokra képes. Talán éppen a "nem" válaszra. Mivelhogy mostanában Istenre várakozom, ott bújkál bennem az a lehetőség is, hogy mi van, ha a válasz nem? Talán azért várat, mert még nem vagyok erős a nem válaszhoz vagy mert a jellemem még nagyon messze áll attól, ahová el akar vezetni.
Így vettem a kezembe ezt a könyvet. És hihetetlen igazságokat fedeztem fel benne Istenről. Hogy mekkora szíve van és milyen mélyen szerető. Hogy éppen a védelmemben mond sokszor nemet.
"Amikor Isten nemet mond, az nem azt jelenti, hogy elvetett bennünket. Ugyanúgy szeret továbbra is. Tudjuk, hogy végül neki lesz igaza. Istenben hiszünk és nem az ajándékaiban. A legnagyobb ajándék a vele való kapcsolatunk." (L. Anderson)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)