Megtettem / megteszek mindent?

Tanulok. Egy nagyon összetett betegségről. Közben a sorokból kiugrik egy mondat: "megtettünk mindent, amit megtehetünk ezért a betegért?" Hm. Súlyos kérdés. Mélyen érint...
Olvasom tovább a szöveget, ám eszembe jut Dsida Jenő és a biológia tanárom. Dsida írta a Sírfelírat című versében: "megtettem mindent, amit megtehettem." A biológia tanárom anno az íróasztalán őrizte ezt a mondatot. Mindent megtett értünk, nemcsak tanárként, hanem később igazgatóként is. Egyetemi katedrát hagyott ott azért, hogy a magyar diákokért harcoljon és magyarul taníthasson, tanulhassunk. Sikerült. Az ő kezdeményezésére alakult újjá a Kölcsey Ferenc Elméleti Líceum. És neki köszönhetem nagyrészt, hogy biológia tanár is lettem...

Megteszek mindent, amit megtehetek?

Kikívánkozik belőlem...

Napok óta a szolgálatkész szívről és a szolgálatról olvasok, így kikívánkozik belőlem, hogy egy-két dolgot leírjak erről. Egyrészt tanulom, hogy Isten a szívem állapotát és készségét figyeli, másrészt, hogy közben igazán formál. Az igazi szolgák csendben, észrevétlenül tevékenykednek, nem vágynak rivaldafényre, tiszta lélekkel teszik a dolgukat, árnyékban. Olyan ez, mint a szervezetünk: a legfontosabb működéseink észrevétlenül történnek, ha valami baj lenne velük, egyből észlelnénk.
Amikor elkezdtem az egyetemet és szembesültem a korlátaimmal, ti. hogy egyetem és kórház mellett nem sok mindenre van időm, sokáig nyavalyogtam miatta Istennek. Mindaddig míg Ő új megvilágításba helyezte a kórházi munkámat, és már nem csak "hétvégi ügyeletnek" hanem szolgálatnak láttam. Akkor olvastam azt a, számomra sokat jelentő mondatot, hogy: "egyetlen könnycsepp letörlése tökéletesen benne van Isten örökkévaló tervében." Más lett a munkám minősége...
Azt hiszem, hogy most sem véletlen, hogy még mindig a kórházban vagyok. Vannak dolgok, amiket csak itt tud megtanítani Isten a szolgálatról és az igazán fontos dolgokról. Szeretném megtanulni.
"Szorgalmasak legyetek az Úr dolgában, biztosak lehettek abban, hogy semmi sem idő- vagy energiapazarlás, amit Érte tesztek." (1Kor. 15:58 angol ford.)

Az igazi nagyság

"Ha a tökéletes körülményekre vársz, soha, semmit sem fogsz tenni." (Préd. 11:4 angol ford.)
Vannak, akik úgy gondolják, hogy muszáj tökéletesnek lenniük, csak akkor ér valamit a szolgálatuk, a feladatuk, ha semmi hiba nincs benne. Sőt, várnak egy tökéletes körülményre. Ám ha végiggondolom, Jézus soha nem mondott ilyet. Ez nagy bátorítás nekem. Nem tökéletes embereket fogadott magához sem, gondolok itt a tanítványokra, egyik hirtelenharagú volt, másik a legnagyobb akart lenni és még sorolhatnám. Mégis, Jézus rájuk merte bízni az evangéliumot. Hihetetlen! Azt hiszem, a kevésbé tökéletes szolgálat mindig jobb, mint akár a legjobb szándék vagy tökéletességre törekvés. Majdnem minden, amit teszünk, először szegényes - de így tanulunk. Ha végigolvasom a Bibliát, azt látom, hogy Isten nagyon is átlagembereket vont be tervének megvalósításába, egyszerűen elhívta őket valamire biztosítva őket, hogy velük lesz, így a legjobb fog történni. Az Ő terve. Mert az nagyszerű. Még ma is. És az volt tegnap is és holnap is az lesz. Aztán Jézus meg hihetetlen példát adott: lábat mosott, gyermekeken segített, reggelit készített - csupa hétköznapi dolgot - és egyik sem volt számára méltóságon aluli. Nem nagysága ellenére, hanem nagysága miatt tette!

u.i. Ha Isten csak tökéletes embereket használt volna, soha semmi nem lett volna elvégezve.