úgy tűnik: nem aludtam át a májust. Igaz, még nem történt ilyen a blogos történelmemben, hogy kimaradjon egy hónap, de ennek is elérkezett az ideje.
Sokminden volt benne: betanulás, új hely szokás, pakolás, őrségi csodálatos hétvégi túra (erről már nagyon szeretnék fotókat mutogatni, mert tényleg különleges szeglete kicsiny kis országunknak). Szóval a türelem egyszercsak bejegyzést terem. Egyébként meg úgye tudjuk, hogy amiről nem beszélünk, arra annál többet gondolunk. És ez így van, alá kell írnom.
Két dolgot tanulgatok:
- örök igazság: ne szólj szám, nem fáj fejem
- és: "a győztesek soha nem adják fel, akik feladják, soha nem győzhetnek" márpedig mi nem lehetünk a meghátrálás emberei
