Old, Magyarboly, Újpetre

Nem sokat mondtak eddig számomra ezek a baranyai települések. Egészen a mai napig, úgyanis ma mindhárom helyen Örömhírklubot tartottunk a gyerekeknek. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen áldott alkalmaink lesznek, habár most teljesen hullának érzem magam, annyira elfáradtam. De megérte. Reggel fogalmam sem volt, hova fogunk menni, aztán első állomásunk Old volt, szóval elmentünk majdnem a határig. Nekem ez nagy meglepetés volt, mert ott lakik egy gyermekotthonban Dávid, aki évek óta visszajáró betege a Légúti osztályunknak. Hát, volt is nagy öröm mikor meglátott, meg persze én is nagyon örültem neki. Jó volt látni, de nemcsak őt, hanem a több, mint 30 gyermekszempárt, akik teljes figyelmükkel jelen voltak. Annyira jó, ha az ember figyelmes és érdeklődő gyermekeket taníthat Isten igazságaira. A másik két helyszínen is csodás alkalmaink voltak. Azt külön élményként éltem meg, hogy jópár kihívás elé állítottak az idősebb munkatársak: olyan feladatokat is rám mertek bízni, amikre nem is számítottam. Először megijedtem, aztán csak tettem a dolgom és mint kiderült: jók ezek a lehetőségek. Ha itthon mondták volna, valószínű, hogy nemet mondok, de mivelhogy "bedobtak a mélyvízbe" nem volt más választásom: úsznom kellett. De megérte, kicsit úgy érzem, felnőttebb lettem ebben is... De ne ijedjetek meg, csak annyira lettem felnőttebb, hogy legközelebb nem félek ezektől a kihívásoktól :))))