a bejárati ajtónkra egy imádkozó sáska telepedett. Örülök, hogy úgy érzi: otthon van. Még jó, hogy nincsenek a lányok, mert tutti, hogy rámfognák, hogy miattam van (mint, ahogy a pókokat is :))), pedig úgye tudott dolog, hogy azért nem vagyok nagy állatrajongó. Na, persze Charlie kivétel :)))
Ma elmentem kiszellőztetni a fejem, ha már nem mentem sem Hillsong koncertre, sem Bodrogra (hát, ja, a bőség zavara). Szóval, jártam egyet és egy nagyon kedves idős házaspár lakik itt a közelemben, akik a nagy gyülibe járnak és éppen kis kertjükben tevékenykedtek. Nagyon szeretem őket, mert az életük alátámasztja mindazt, amit mondanak. Persze elkezdtünk beszélgetni, aztán Johanna néni nagyon kedvesen rákérdezett, hogy hol szoktam mostanában ülni, mármint a gyüliben, merthogy nem lát. Na, hát, bevallottam, hogy egy ideje egy kicsi, kedves kis gyülekezetbe kezdtem járni. Gondoltam: itt az ideje, színtvallani. Az volt az érdekes, hogy nem kezdett el jajgatni, meg ilyenek, hanem ő sorolta, amit én szerettem volna elmondani. Hihetetlen volt. Teljesen megértett. Annyira jó, mert kicsit fájt a szívem, hogy a döntésem miatt elveszítem őket. Jópárszor imádkoztak anno a vizsgáimért, számtalanszor kifejezték a szeretetüket felém. És most nagyon megkönnyebbültem és igyekszem majd tovább ápolni ezt a nagyon értékes kapcsolatot...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése