"... a világ élete forgott kockán"

"A szép, új szirmok kötelező sorsa, hogy minden látható ok nélkül lehullanak. Úgy tűnik, senki sem lesz gazdagabb ettől a lemeztelenítéstől.
Az odaszánás világában az első lépés ugyanilyen megadást jelent - nem embernek, hanem Istennek. Legjobb, legértékesebb javaink feltétel nélküli kiszolgálását. Ha az odaszánás szemünkben csak a jogtalan, a helytelen dolgokról való lemondásra korlátozódik, akkor még nem értettük meg a folyamat igazi jelentését; ez nem érdemli meg az odaszánás nevet, hiszen semmi tisztátalan nem alkalmas az áldozatra.
A kereszten feláldozott élet bűntelen volt - az ott letett kincsek Istentől kapott, tőle megáldott kincsek voltak. A tulajdonosnak joga lett volna megtartani őket - csakhogy a világ élete forgott kockán."
(Lilias Trotter: A kereszt példázatai)

Áldott ünnepet kívánok mindnyájatoknak!

Mazsitól...

kaptam egy gyönyörű fehér tulipánt. Mielőtt bárki azt gondolná, hogy nőnap alkalmából, hát nem. Közölte, hogy nénap (nem írtam el, ha valaki azt gondolná) alkalmából kapom :))), mégcsak véletlenül se gondoljon senki a nőnapra. Na, hát ilyenek vannak mostanában.
És telefonok és telefonok, meg kedves emberek, kedves események, és annyira jó, amikor jó híreket mondhatok a szülőknek és velük örülhetek... és egy fehér tulipán itt az asztalomon. Mazsitól.

Hihetetlen...

de ma a Bajza utcában hóvirágokat fedeztem fel. Nagyon tudok örülni az ilyen kis szerény, kedves virágoknak. Olyan széppé teszik a világot a maguk egyszerűségében.
Az a helyzet, hogy elég nagy honvágyam lett Pécsre, és legszívesebben most a botanikus kertben kóborolnék és egy másik kedvenc virágot, a téltemetőt csodálnám vég nélkül...

Kimondhatatlanul...

boldog vagyok :))). Egyszerűen annyira jó, amikor az ember látja azt, hogy tényleg összedolgozik minden a javunkra, és csak köszönömöt tud mondani Istennek. Szóval, akik régóta szemmel tartják az írkálmányaimat, tudják, hogy Pécsen sokat foglalkoztam gyerekekkel, Timi barátnőmmel rendszeresen mentünk a környező településekre vagy éppen Pécsen adtuk tovább a gyerekeknek az Örömhírt. Fájó szívvel hagytam ott ezt a szolgálatot, ámbár jó volt a nyáron rácsodálkozni Isten vezetésére ebben is, és újra ott lenni.
Hm, és van nekem egy csodás Ruth barátnőm, aki egy ideje résztvállal a Gabonamag alapítvány munkájában, sőt az alapítvány egyik vezetője éppen egy ilyen lányra várt éveken át és hát, Istennek van humora: Ruthot kapta ajándékba, így nemsokára együtt fognak hátrányos helyzetű, árvaházban élő gyerekek felé szolgálni. Ma meg hívott az én drága barátném, hogy nem mennék-e velük Győrbe, az árvaházba, én meg igent mondtam. És most úgy érzem, hogy Isten még a Pécsen hagyott szolgálatért is kárpótol, mint ahogy annyi mindenért...
Kezdem érteni a néhány éve tett ígéretét, amit akkor tett, mikor még tiszta sötét volt minden: "kárpótollak azokért az évekért..."
(Jóel 2,25)

Minden más...

szemszöget kap, ha az ember lánya néhány levelet vállal áttanulmányozásra, nehéz sorsban élő emberekről. Tudjátok, hogy egyik jelszóm az, hogy "soha ne hasonlítsd össze sorsodat másokéval". Nos, igen, teljesen igaz akkor, ha a szomszéd zöldebb fűjét nézzük. De mi van akkor, ha szembesülünk olyan élethelyzetekkel, mint több gyermekes család, munkanélküli szülőkkel, 13 éve ápolt, ágyhoz kötött gyermekkel, ha azért fordulnak hozzánk segítségért, mert képtelenek megvenni a fát, télire és még sorolhatnám... Szóval közel jártam a síráshoz, amikor elolvastam, milyen körülmények közt is élnek emberek. Na, ha ezekhez mérem az életem, máris az én portálom zöldebb. És így csakis hálát tudok adni: a mindennapi kenyérért, a fűtésért, hogy van munkahelyem, nem kell az utcán élnem, és élvezhetem Istennek mindennapi gondoskodását. Mennyire nem egyértelmű dolgok, hanem Isten kegyelme...
"...hogy én, a semmi, tegezhetem a Mindent,
és Atyának szólíthatom és szerethetem,
és kéréseket gügyöghetek Hozzá:
add meg a mindennapi kenyeret..."
(Sík Sándor - Imádság a hegyen)

Tegnap este...

annyira kijött rajtam a nátha és egyéb kellemes tünetek, hogy már nem volt energiám beszámolni az örömhírklubokról. Ha egy szóval össze kellene foglalnom, azt mondanám, hogy csodálatos volt. Drávapalkonyán már 1000-el vártak bennünket a gyerekek és nagyon örültek, amikor végre megjelentünk. Aztán énekeltünk, játszottunk és meghallgattuk az örömhírt István bácsi tolmácsolásában. Beültem a gyerekek közé és titokban figyeltem a csillogó szemüket, élveztem a feltett kérdéseiket. István 4 gyermek apukájaként nagyon jól tudja a fegyelmet is megtartani, szóval igazán hálás voltam, hogy vállalta az otthoni feladatok mellett ezt az utat. Igaz, 2 gyereke is csatlakozott hozzánk, akik a végére már szinte mindent kívülről tudtak :))))
Aztán következett Gordisa, itt kevesebben voltak, de annál lelkesebbek és nagyon jó volt köztük is lenni. Nyitottak voltak, lelkesek és nagyon bátrak.
És Matty! Hát, igen, be kell vallanom, hogy ezek a gyerekek igazán a szívembe lopták magukat már a tavaly nyáron. Már ott vártak az iskola bejáratánál és mindenben segíteni akartak. Kicsit azért meg voltak szeppenve, mert csak engem ismertek a csapatból, Istvánnal egyszer találkoztak nyáron, Andival pedig még nem. De aztán ott voltak teljes figyelmükkel, válaszoltak és nagyon-nagyon lelkesen énekeltek.
És egy kis rásegítéssel volt hangom, csak estére éreztem azt, hogy totál kár. Ezért is nagyon hálás vagyok. Mostanra azonban teljesen felerősödtek a tüneteim, éjszaka nem aludtam rendesen, ma meg képtelen vagyok ilyen állapotban gyülibe menni. Anya az este megjegyezte, hogy tavaly Húsvétkor is beteg voltam. Hát, ja. Sajna tényleg így volt, pedig nem terveztem, hogy ez húsvéti szokás lesz nálam. Ma igyekszem összeszedni magam, aztán ha nagyon nem megy, egyik kedves munkatársnőm már reggel korán biztosított, hogy vállalja a holnapi ügyeletet helyettem. Kimondottan hálás vagyok, hogy vannak ilyen angyalok...

Ma végre...

nem ügyeltem, így a gyüliben elvállaltam, hogy a babaszolgálatban leszek. Mátéval vigyáztunk a 3 évnél kisebb manókra. Mátéról tudni kell, hogy örökös mókamester és jót derülnek rajta a gyerekek. A nagyobbak nagyon élvezték az ötleteit, annyira, hogy kicsit hangosabban is nevettek a kelleténél. A gyüliben a dicsőítés után a 10 hónapos Sári is csatlakozott a csapathoz. Már nagyon álmos volt, így próbáltam altatni, de ő meg élvezte a körülötte nyüzsgő manókat. Aztán már Ellie is az ölembe kérezkedett, így tiszta vicces volt a dolog.
Élveztem, hogy ma Abigél és Nóri is teljesen jóban voltak, együtt hallgatták a mesét, nem kellett ugyanaz a baba mindkettőjüknek, hanem szépen megegyeztek. Szóval, hihetetlen hálás vagyok, hogy minden rendben volt.
Köszönjük kedves szülők, hogy ránk mertétek bízni drága csemetéiteket! Jó volt velük lenni!

Nemrég...

az Őz utcai, Deák Ferenc Gyakorló iskolából jöttek az osztályunkra gyerekek. Nem is akármivel, mint egy pulzoximéterrel lepték meg az osztályt. Ők maguk gyűjtöttek pénzt és abból vettek egy készüléket, nem a képen láthatót (az csak szemléltető), de hasonlót és hozzá kell tennem, hogy több, mint 100 ezer forintba került. Nagyon megható volt ez a gesztus, hisz a munkánkban sokszor nagyon fontos, hogy ne csak egy készülékünk legyen (csak egy volt az osztályon). Ezzel a készülékkel tudunk azonnal információt szerezni a sejtek oxigén felvételéről, ami léguti betegségekben rendkívül fontos érték, és mellette még a pulzust is mutatja. Szóval, mindenképpen segítség a munkánkban. Nagyon könnyű egyébként a mérés, mert az érzékelőt csak az egyik ujjra kell csíptetni, és azonnal mér a készülék.
Na, szóval, csak nagyon jó volt látni ezeket a lelkes gyerekeket, akik közül néhányan már voltak nálunk és mértünk is nekik paramétereket és hogy ilyen célt tűztek ki maguk elé a pedagógusi lelkemnek rendkívül jólesett. Meg mindannyiunknak, akiknek a munkáját megkönnyítették.

Egy csodálatos nap margójára

Úgy indult az egész, hogy délelőtt Nagyikával beszélgettem. Ő a fogadott nagymamám, vagyis hát ő fogadott unokájává a több, mint 10 mellé :))), és nagyon szeretem, mert az élete igazolja mindazt, amit Istennel él át. Kicsit panaszkodtam neki, meg feltettem a mostani kérdéseimet. Meghallgatott, bátorított, és noha Békésen van mégis biztosított, hogy most nagyon megszorongatna. Na, ezek után várom az áprilist, mert akkor meglátogatom őket :)) (Egyébként az ő könyvét lektoráltam az ősszel és mindenkinek merem ajánlani elolvasásra, aki szeret csodálatos emberekről olvasni).
Ezek után másképp mentem ügyelni. Osztályátadáskor kiderült, hogy F. Gergő ismét az osztályon van, nagyon betegen került felvételre. Persze hihetetlenül kedvesen fogadott és nekem akarta adni az egyetlen kis csokiját. Anyukája meg elfelejtette a cumisüvegét és nagyon hiányolta. Gyorsan kerítettem egyet. Hallanotok kellett volna azt, ahogy mondta: "köszönöm, Noémi". Na, hát megint teljesen levett a lábamról, azt már nem is említem, hogy folyton arra próbált rávenni, hogy mellette maradjak. Ha meg nem voltam ott, akkor a folyosón hangzott a kiáltás: "Noémi, gyere be!" vagy "Noémi, hol vagy?" Ilyenkor miért van annyi gyerek az osztályon, hogy azt sem tudom, melyik a következő dolgom?
Na, ésssssss: Hannának üzenem, hogy angolul beszéltem, telefonon! Tisztára megdöbbentem ám saját magamon. Azt hiszem, csak mély víz kellene...
Hálás vagyok ezért a napért. Isten csodálatos!

Amikor szabad...

...hétvégés vagyok, nagyon nehéz belerázódni a hétköznapokba. Főleg, hogy az osztályon hétfőn van a legnagyobb káosz, habár mostanában szinte minden nap az van. Ezért fohászkodom újra és újra erőért, helyes döntésekért és bölcsességért és ezért jelent különösen sokat Exupery verse is...

Antoine de Saint-Exupery

Fohász

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak
erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!

Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és
forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes időbeosztásban!

Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak
átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem
a váratlan örömöket és magaslatokat!

Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek,
kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó
ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!

Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások
mondják meg nekünk.

Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.

Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb
és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!

Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és
a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis
jóságot közvetíthessek!

Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!

Aki mindent felépít

Vasárnap Ruth barátnőmet látogattam meg Bodrogon. Ő a Menedék Alapítvány "A bölcsesség kezdete" nevű iskolájában tanít. Két éve majdnem én is, úgyanis a biosz államvizsgám után meghívást kaptam ebbe az iskolába, de sajna a kémia miatt nem tudtam elvállalni. Nos, amióta működik ez az iskola és amióta Bodrogon elkezdte néhány család a munkáját, ti. állami gondozott gyerekeket is nevelnek, látom, hogy Isten micsoda munkát végez általuk. Tudom, hogy hihetetlen, de az iskola olyan hírnek örvend, hogy Kaposvárról is járnak ide diákok.
Néhány éve kezdett szűk lenni az óvoda és az iskola befogadóképessége, így hitből elkezdtek építkezni. Sokszor hallottam a hírt, hogy Isten hogyan gondoskodott róluk: hogyan küldött lelkes munkásokat, akik szabadságukat erre használták fel, hogyan helyezte ismeretlen emberek szívére azt, hogy támogassák ezt a nemes feladatot. Nemrég volt a BOK (Bodrogi Oktatási Központ) átadása, ahol hálásan tekintettek vissza Isten gondoskodására.
Én is megcsodáltam. A gyülekezeti teremben ez az igevers olvasható: "Mert minden háznak van építője, aki pedig mindent felépített, az Isten az." (Zsid.3,4)
...aki mindent felépített, aki mindent felépít. Egy iskolát, egy életet, talán Téged, engem...

Nem tudom,

ki hogy van vele, de én nagyon hálás vagyok a 2007-es évért. Rengeteg minden történt velem, habár most a mai nap hatása alatt vagyok (erről majd később írok, amikor már döntést hozok), szóval most nem tudnék kiemelni nagy és hihetetlen történéseket az eltelt évből.
Amit viszont szeretnék kiemelni:
- Isten sohasem hagyott cserben (még akkor sem, amikor magam alatt voltam/vagyok)
- élveztem az Atyai gondoskodását, szeretetét
- azon a helyen lehetek, ahova hitem szerint Ő állított
- a barátságaim megerősödtek
- kicsit átalakult a hitem, de azt gondolom, hogy sokkal inkább a hovatartozásomról szól és nem arról, hogy mit kapok, vagy éppen nem kapok
- nem szeretnék megkövesedni, hanem növekedni és fejlődni minden területen
- amit el kell felejtenem, szeretném elfelejteni
- amit elengedni, azt elengedni és nem szorongatni
- nyitott lenni Isten útjaira és szabad lenni az Ő akaratára
Na, csak részletek...

Legyen áldott Új Évetek!

Hála-csokor

Ma hajnalban egy mondat elég rendesen elszomorított, aztán eszembe jutott, hogy "soha ne hasonlítsd össze sorsodat másokéval", amit már évek óta próbálgatok, csak vannak olyan helyzetek, amelyek mégis előhozzák belőlem az összehasonlítgatást. Próbálgatom ám véglegesen leszámolni, de nem mindig sikerül.
Eszembe jutott, hogy néhány évig hála-füzetet vezettem: minden napra írtam valamit, hogy miért is vagyok hálás Istennek. Széles volt a repertoár: benne volt akár egy mosoly, vagy egy megbújó kis virág az úton, meg az ún. nagy dolgok is, amelyek mondjuk imameghallgatások voltak vagy olyan élethelyzetek, amelyek magukkal vonták spontánul a köszönetemet.
Azt hiszem, újra folytatni fogom a sort és még az Új Évet sem várom meg ebben.
És ma egy kis csokrot kötök mindabból, amiért ma vagyok hálás (mondanom sem kell, hogy csak töredékes lesz)...
- hálás vagyok, hogy Isten a Gazdám, mégha mostanában sokat is hadakozom Vele
- hálás vagyok azért a kis gyülekezetért, ahova néhány hónapja csatlakoztam és úgy érzem, hogy haladok az otthon-érzés/levés felé
- hálás vagyok azokért a spontán kialakult beszélgetésekért, amelyek végül az elmúlt napjaim csúcspontjaivá váltak
- hálás vagyok imádkozó szüleimért, akik mertek anno szabadon engedni és hagyták, hogy magam döntsek és a saját álmaimat kövessem
- hálás vagyok azokért a dolgokért, amikben Isten megszelídített
- köszönöm a kórházi feladataimat, a gyerekeket, akik felé jelenleg szolgálhatok
- köszönöm a csütörtöki fogadtatást Kristóf és Barnabás részéről, igazán sokat jelentett, hogy hiányoztam nekik (ha minden igaz, holnap este a szüleik lesznek olyan bátrak és rámbízzák őket :)))
- köszönöm az igaz barátaimat, akik nem akarnak megváltoztatni, de mellettem állnak, amikor belülről kezdek el változni
Most csak abbahagyom...