Talán azért, mert elég sok csecsemőt dajkáltam már az elmúlt években, de talán nem...... Aztán azt is hiszem, hogy az igazi barátságok is csodák az életben. Amikor valaki csöndben és észrevétlenül úgy kapcsolódik be az életünkbe, hogy tudjuk: nagyon szegények maradnánk, ha történetesen elveszítenénk. Van néhány ilyen ember az életemben. Leila is. Több, mint 12 éve igazi barátnőm. Először csak leveleztünk, kb. 400 km volt köztünk. Aztán, amikor Pestre költöztem, csak 60 km. Más időpontot nem találva, reggel 7 óra körül találkoztunk, amihez neki 5-kor kellett indulnia otthonról. Heti rendszerességgel mégis vállalta.
Egy szegedi konferencián Jona tesóm és ő is ott volt. Leila akkor észlelte, hogy milyen az, ha valakinek csodás testvér adatott (egyedüli gyerek). Tesónkká fogadtuk, azóta ő a nővérünk.
Amikor megtalálták egymást a jobbik felével, azt gondoltam, hogy minden megváltozik. Nem lett igazam. A barátságunk ma is erős. Vele örültem, amikor megírta, hogy van egy 5 cm-es kisbabájuk és nem kevés izgalommal imádkoztam azért, hogy ez a csodás élet egészségesen fejlődjön. Hi
hetetlen volt, amikor először foghattam az ölembe az unokahúgomat, Lídiát, az élet csodáját. Ezért is vágyom vissza Pestre, hogy közelről és ne csak fényképekről csodáljam a fejlődését vagy telefonban a hangját. Egyszer megadatik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése