Egy hétköznap margójára...

Ma hajnalban azt olvastam, hogy: "Élvezz minden napot, melyet Isten ad..." (Préd.5:15), ezután aztán kíváncsian vártam, hogy vajon a mai nap mit tartogat. Többek között van egy nagy-nagy ajándéka: az a kisbaba, akit tegnap nem tudtam megdajkálni, ma ismét volt nálunk és amíg az édesanyja a nagyobbikat elkísérte a vizsgálatokra, addig vigyázhattam rá. Úgy aludt a vállamon, hogy na! Néha mosolygott álmában, jó, tudom, hogy csak ösztön, de akkor is mosolygott. És aztán, ha felébredt, akkor is mosolygott. Rám. Erre azért már nem mondható, hogy csak az arcizmok játéka. Egyáltalán nem sírt, mégcsak nem is pityergett, pedig majdnem 2 órán keresztül oltalmaztam. Annyira jó volt! Ez volt a nap egyik fénypontja. Azért egyik, mert még nincs vége a napnak, szóval, ki tudja, hogy ma még mi fog történni...

Persze élveztem a szokásos feladataimat is, meg a hónaponként ismétlődőt is, a gyógyszerleltár elkészítését. A többiek eléggé utálják, így legtöbbször bevállalom. Ez olyan, mint amit egy idős bácsi mondott: "Nem szeretek mosogatni, de szeretem a feleségem, ezért érte szívesen megteszem."

A héten kiderült, hogy megint megszűnik a kórházunkban osztály, meg egyéb rendelések. Módszeresen építik le az intézményünket. Ez nagyon tud fájni. Viszont több munkatárs, akiket elbocsátanak, már talált munkahelyet, és van, aki sokkal jobb feladatkört, mint amit nálunk végzett. Szóval, nagyon de nagyon hálás vagyok, hogy Isten gondoskodik róluk. Azt még nem tudom, hogy velünk mi lesz, mert több Gyermekpulmonológia nincs a városban, így valahol meg kell maradnunk, de a télére egész biztos, hogy valahova költöznünk kell.

Kora reggel olvastam néhány alapelvet is, amelyek segítenek abban, hogy élvezzük a napjainkat. Gondoltam, ezt is megosztom veletek.

1. Ne felejtsd el, hogy mindennap ajándék. Ne engedd az életet csak úgy elsiklani, amíg életed egy következő nagy eseményére vársz.

2. Értékeld a kis dolgokat.

3. Ne dőlj be az "örökké" és a "soha" hazugságoknak.

(A képen Vikivel vagyok, csak szemléltetés :))) )