Nemrég egy ismeretterjesztő filmet néztem az atom részecskéinek felfedezéséről, és természetesen J. Thomson sem maradhatott ki a sorból. Nos, ez a derék tudós ember nem volt ám olyan gyakorlatias, mint amilyennek én elképzeltem, sőt, a narrátor szerint (márpedig gondolom nem a szomszéd nénitől hallotta) kétbalkezes volt és nem igazán értett a mindenféle összeszerelendő dolgokhoz. De a katódsugárcsőt mégis olyan mértékben összerakta, hogy ő dokumentálhatta először az elektronok létezését, megdöbbentve ezzel a világot, meg most engem is.
Néha azt gondoljuk, hogy hiperszuper embereknek kell lennünk, vagy éppen azokat látjuk, akik a szemünkben azok, közben lehet, hogy egyszercsak valami kipattan belőlünk, és olyat adunk a világnak, hogy na! De lehet, hogy nem pattan ki semmi, csak éppen láthatatlanul éljük a magunk kis életét, nem gondolva arra, hogy hatunk-e egyáltalán a világra, aztán évek múltán kiderül, hogy de mennyire hiányzunk azok életéből, akikre úgy voltunk hatással, hogy fogalmunk sem volt róla.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése