Aki esetleg nem ismerné, Simon András először is grafikáival mutatkozott be. Volt alkalmam meghallgatni az előadását a munkáival kapcsolatban. Saját maga bevallása szerint nem volt tehetséges ember. Egyszer viszont (már 4 gyermek apukája volt) így könyörgött Istenhez: "Uram Istenem, könyörülj rajtam. Szeretnék művész lenni, de nem tudom, hogy van-e tehetségem hozzá." Aztán tehetségért imádkozott és ígéretet tett, hogy Isten dicsőségére szeretne alkotni. Elmondása szerint ezután jött a próba, hogy elfogadja az ajándékot, amit Istentől kért. Figyelmeztetett is minket, a hallgatóságát arra, hogy vannak akik csak kérnek, de sokszor kishitűségük miatt nem tudják elfogadni az ajándékot. Ajándékot kérni veszélyes dolog, mert lehet, hogy megkapod. Komolyan gondoljuk-e azt, amit Istentől kérünk? -tette fel a kérdést.
Ő megkapta, amiért imádkozott. Ma már nagyon sok helyen megtalálhatók a grafikái. Az utóbbi években viszont versekkel, írásokkal is bemutatkozott. Egyik kedvenc gondolata számomra a következő: "Aki Istent szereti benned, úgy őriz meg, hogy elenged. Aki csak magát szereti benned: úgy veszít el, hogy görcsösen ragaszkodik hozzád."
A héten ismét forgatom a "Szeretetközelben" című könyvét. Ne lepődjetek meg, hogy idézni fogok tőle...
Íme az első:
Mt 13,1-9
Aki azért nem fogadja el önmagát
-s önmagában az Istent-,
mert kevesli
azt, amit kapott,
az még
azzal a "kevéssel" sem tud mit kezdeni,
amit az Úr a lelkébe vetett.
Az ilyen ember
magát zárja ki a megajándékozottak sorából.
Durcásan,
ölbe tett kézzel
csak áll életének felszántatlan termőföldjén,
és sanda irígységgel
nézi
a mások búzájának szárba szökkenését.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése