"Ne tartsd fontosnak, hogy fontosnak tartsanak! Egyszerűen csak szeress, és fontos leszel!
...meg tudjuk-e különböztetni, hogy mikor szeretünk csupán a magunk szeretetével, és mikor árad rajtunk keresztül az Isten szeretete. Az eltérés ugyanis nem abban van, ami látható, hanem abban, ami a szem előtt rejtve marad: az indítékban, a szándék tisztaságában.
Saját emberi szeretetünk ésszel kontrollálható, logikus és telis-tele van kicsinyes elvárásokkal.
Isten szeretete ésszel felfoghatatlan, emberi logikával követhetetlen és előre kiszámíthatatlan. Nem lehet kiérdemelni, hanem ajándék. Az Ő szeretete feltétel nélküli, mindig megelőlegezett szeretet.
Isten szeretete épp a reményteleneket, a folyton elbukó visszaesőket öleli magához legszorosabban, nem pedig a magunk szemében valaminek látszókat.
A mi szeretetünk felfedező, megragadó és megkötöző szeretet.
Isten szeretete azonban egyszerre megtartó, őrző és elengedő, szabadon hagyó, felszabadító szeretet. Tiszteli szabadságunkat. De amíg mi büszkeségből nemet mondunk a hozzánk visszakéredzkedőknek, Isten soha nem utasítja vissza a hozzá visszatérő "tékozló fiúkat." Ő nem kér számon, nem rója fel a múltat. Újjászül minket megbocsátó szeretetében.
Az Ő szeretetét nem lehet befolyásolni. Csak emberi érzelmeink, kishitűségünk, félelmeink, lelkiismeret-furdalásaink miatt támad bennünk az a képzet, hogy Isten nem szeret minket eléggé! Valójában azonban saját lefokozott önbecsülésünket, az élet harcában megsérült személyiségünk fájdalmait vetítjük bele saját Isten-képünkbe, és képtelenek vagyunk elhinni, hogy Ő másképp lát minket, mint ahogy mi látjuk önmagunkat.
Ő a jövőt, a pozitív lehetőségeket látja bennünk."
(Simon András: Szeretetközelben)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése