Ahogy a semmi kisimítja
az agónia árkait,
miként a vidék hófuvás után
lecsillapúl, hazatalál,
valahogy úgy alakúl, rendeződik
fokról-fokra ember és Isten,
pusztulás és születés párbeszéde.
az agónia árkait,
miként a vidék hófuvás után
lecsillapúl, hazatalál,
valahogy úgy alakúl, rendeződik
fokról-fokra ember és Isten,
pusztulás és születés párbeszéde.
2 megjegyzés:
Szuper ez az idézet, hogy te mindig ilyen jókat írsz!
Valahogy ez jutott eszembe az esti bibliaóra után. Annyira nagyon jó volt! Na, remélem, holnap el tudom mondani, amit szerettem volna. Bocsi, hogy olyan gyorsan leléptem, csak Leah-t és Lilit már nagyon várták.
Megjegyzés küldése