Kígyó és kenyér

Lassacskán két éve lesz, hogy keresem a helyem. Na, ez nem jelenti azt, hogy a jelenlegi helyemet ne tekinteném annak, csakhogy jó ideje bennem van a továbblépés feszültsége. Régóta imádkozom azért, hogy megértsem Istent és engedjem, hogy az Ő terve valósuljon meg. Egyre inkább kikristályosodik a hallgatásának oka, a helybentoporgás miértje. És azt is látom, hogy mekkora ajándéka az elmúlt két év. Mennyi minden változott bennem!
Jézus arra kéri az övéit, hogy bátran kérjenek, nem is akárhogy, hanem kitartóan (Luk.11,5-13). Példájában egy igencsak rámenős barát szerepel, aki nem hagyja békén a szomszédját, hogy adjon kenyeret. Nem nyugszik addig, míg nem kap. Aztán meg a szülői szeretetre hivatkozik, arra, hogy édesapáink is úgy állnak hozzánk, hogyha kérünk. De ott van az a nagy dilemma a kígyó és a kenyér közt, mert mi van akkor, ha azt gondoljuk, hogy a kígyó vagy a skorpió jó nekünk és azért imádkozunk? A mi mennyei Apukánk van annyira kegyelmes, hogy ekkor is kenyeret ad...