Talán valakinek unalmas lesz elolvasni a mai napi tanításról a jegyzetemet, de azért reménykedem, hogy lesznek olyanok is, akikhez szólni fog. Számomra nagyon sokat jelent. Egy folyamaton megy át most az életem és nem akarok egyetlen alkalmat sem elszalasztani, amikor Isten taníthat. Élvezem, ahogy minden nap mutat valami újat, ahogy erős a gyengeségeimben, ahogy biztosít arról, hogy olyan szíve van, hogy a szeme fényének tart. És mindezt a legkomolyabban mondja. Nem tehetek mást, csak engedni, hogy szeressen...
Az Apostolok Cselekedeteivel foglalkozunk már hónapok óta, és ma a 14: 21-28 versek következtek. Bocsánat, ha nem teljes egész a jegyzetem, elég szubjektív élmény volt nekem a mai tanítás.
Pál és Barnabás nem térnek el az elhívásuktól. Továbbra is hírdetik az evangéliumot, sőt visszamennek azokhoz, akiket tanítvánnyá tettek az elmúlt hónapokban. Bátorításuk:
- maradjanak meg a hitben
- "sok nyomorúságon át kell bemenniük Isten országába" - elkerülhetetlen
Nehéz hallani és még nehezebb átmenni rajta. Isten nem büntet minket. Mekkora lehet Isten szíve felénk? Ha valami nekem fáj, az Neki is fáj. A legnagyobb büntetés az Ő részéről az, amikor a saját vágyainknak szolgáltat ki. "oké, csinálj, amit akarsz!"
Nem kell az energiámat felesleges aggodalmakra pocsékolnom, pl. hogy mi lesz, ha jön a nehézség. Elkerülhetetlen a nehézség. Jönni fog.
Miért? "Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk és ne magunknak..." (2Kor. 4:7-18)
Isten az, aki végigsegít a nehézségeken. Mindez tiértetek van. "Gyermekem, te tényleg azt gondoltad, hogy nem foglalkozom azzal, hogy nehézségeken mész át?" "Ha tényleg olyan szorosan követed Mesteredet, akkor hol vannak a sebei?" "Ki vagyok én, aki követem Jézust, és azt gondolom, hogy nem kell szenvednem, nem akarok kellemetlenséget?"
Isten erejének hatalmas voltát akarja belénk helyezni. "Gyermekem, te tényleg azt hitted, hogy csak erről van szó?" 2Kor. 4,18: "A mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk..." - aminek nem látjuk a végét, még benne vagyunk, és Isten mindezt pillanatnyinak mondja. "Értem mész át ezeken"- mondja.
1Pét. 1:6-7; 1Kor. 10:13
Az élet nehéz, de nem értelmetlenül szenvedünk. "Ez jó nektek! Hidd el Nekem, hogy én ezeken végigsegítelek" - mondja Isten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése