2008. január 25.

Petra


A tegnap valamiért átmentem az Intenzívre és természetesen útba esett a volt Csecsemő osztály, ahol mindössze két gyerek van mostmár: Petra és egy kisbaba. Azt hiszem, az összes Csecsemő osztályos dolgozó nevében kijelenthetem, hogy Petra a mi lányunk. Néhány hónaposként került hozzánk, és mára már betöltötte a 3. életévét is. Nagyon szeretjük. Igazi kincsként tartjuk számon. Sokszor okozott fejtörést és rengetegszer álltunk kétségbeesetten az ágya mellett, de hála Istennek él és nagyon sok örömet okoz nekünk. Sokan, akik már rég nincsenek a kórházban, még mindig visszajönnek, meglátogatni őt és elhalmozni minden jóval. Amikor elkezdődött a kórház leépítése, egyből felmerült a kérdés, hogy mi lesz vele, hisz itt van az otthona. Többféle variáció felmerült, aztán a héten tudtam meg, hogy a volt főorvosnőnk magához veszi és gondoskodni fog róla. Nagyon meghatott, amikor ma személyesen mesélte el, hogy hogyan valósítja meg az ápolását és a nevelését. Annyira a szívén viseli a sorsát, hogy újra meglátogat egy izráeli professzort konzultálás céljából.
Az ilyen emberek fényesítik meg ezt a világot. Hálás vagyok nagyon értük!

2 megjegyzés:

márta írta...

Hát ez tényleg mindennél jobb hír. És ez a kislány annyira aranyos. A szeme milyen kíváncsi és mennyire tele van életörömmel...Elképesztő...

Noémi-Ruth írta...

Valóban elképesztő. Többen haza akarták vinni (én is hazahoznám), csak kb. buta papírok miatt nem tehettük meg. A főorvosnő viszont a szüleit is megpuhította. (Ez a legdurvább része, hogy vannak szülei, de sajna nem olyanok, hogy megfelelően gondoskodnának róla). Hihetetlen, de a főorvosnő fogad mellé embert és a saját zsebéből fizet, hogy megfelelően legyen gondozva Petra, sőt még ápolónővel is bebiztosítja magát, hogy ilyen szempontból is legyen, aki időnként ellátja Petrát. Ehhez persze ismerni kellene a főorvosnőt, aki egy nagyon kemény és karakteres nő, de a gyerekekért az égvilágon mindent megtesz. Na, hát, én tényleg kész vagyok...