ami veled történt." - olvastam tegnap. Nagyon sokat mondott. Ismét arról biztosított, hogy Isten ért hozzám. Vannak dolgok, amiken most át kell mennem és gyerek módjára szeretném Istennel megélni. Mint az a gyermek, aki felmászik édesapja ölébe, mert tudja, hogy a legbiztonságosabb helyen van. Amikor Dávid egy komoly csatájából hazatért, házát porig égetve találta, családját pedig fogságba vitték, addig sírt, amíg már nem maradt könnye. De: "...Dávid azonban megerősítette magát az Úrban." (1Sám. 30,6) Van, amikor meg kell tanulnom egyedül lenni, Istennel lenni, imádkozni magamért vagy másokért és Isten igéreteiben hinni. Noha "este szállást vesz a sírás, reggelre itt az ujjongás." (Zsolt. 30,6) Úton van a segítség. Ha elesem, meg kell tanulnom felemelkedni és így állni a dolgokhoz: "Ami nem pusztít el engem, az csak megerősít. Egyik nap sem tart örökké. Ez is el fog múlni. Közben pedig hagyom, hogy ezáltal közelebb jussak Istenhez."
Vannak olyan napok, amikor szembe kell néznünk gyengeségeinkkel. Ámbár ennek felfedezése nem kell, hogy nyomorba döntsön, felfedezési pontja lehet olyan erőknek, amikről eddig fogalmunk sem volt, hogy rendelkezünk velük. Ez a legnagyobb csata, amely a legnagyobb győzelemre vezethet. Amikor József visszaemlékezett élete legrosszabb szakaszára, azt mondta: "Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordított azt..." (1Móz. 50,20) Nem a többi ember irányítja a sorsomat, még mindig Isten az, aki jóváhagyja az eseményeket. Ő pedig nem olyan, mint mások. Különleges módon ügyel a neveltetésünkre. Tudja, hogy mennyit bírunk el. Nem azt akarja, hogy összeroppanjunk, hanem, hogy megerősödjünk Benne.
És még mindig Ő az Úr...
1 megjegyzés:
Köszönöm ezt a posztot. Egy csomó minden van bennem, amit szégyellek, hogy megtörtént velem, illetve félek, hogy újra erőt vesz rajtam valami, amit már rég és messze letettem. És ilyenkor újra bocsánatot kérek vagy rágódni kezdek vagy őrlődni...
Mennyire jó arra gondolni, hogy nehézségek mekkora erőket mozgatnak/tak meg bennem! :)
Mikor Istennel...hogy is mondjam...súlyos gondjaim voltak, akkor éreztem meg azt, milyen erősen tart, milyen szorosan köt magához, miközben én próbálok meglógni a karjaiból, de ő nem enged...ez egy olyan elementáris benyomás volt nekem Istenről, hogy a mai napig segítségül tudom hívni az akkor érzett/tapasztalt benyomásaimat róla.
Köszönöm, hogy emlékeztettél rájuk!
Megjegyzés küldése