Mint kiderült, már december óta folyik a hátam mögött a szervezgetés, hogy egy meglepetés partit készítsenek: Jona tesóm és a barátaim. Ut
ólag jöttem rá, miért voltak bizonyos kérdések feltéve, pl. hogy melyik hétvégén nem ügyelek, milyen versesköteteim vannak, miért akarok éppen ezen a hétvégén Bodrogra menni. Na, ehhez, annyira makacsul ragaszkodtam, hogy márpedig nekem most kell elmennem Ruth barátnőmhöz, hogy el kellett annyit árulniuk, egy barna hajú angyal segítségével (lsd. "Nem tudom..." című bejegyzést), hogy meglepetés készül nekem, de az, hogy konkrétan mi, azt nem sikerült megtudnom, meg úgye meg szerettem volna lepődni. Szóval Johanná
val lógtunk egyet (ő volt az összekötő láncszem :)), aztán belépve a nagy szobába, jól meglepődtem. Igaz, nem volt teljes a kör, de itt volt a Schauerman házaspár is: Mónika, Tamás, és a két fiú: Kristóf és Barnabás. Nagyon hiányoltam pl. Lilit, mondtam is neki, hogy sírok, de tudom, hogy tényleg nem volt összehozható, hogy eljöjjön. Sajnálom azt is, hogy Ruth, Kati, Leila és Marietta sem lehettek köztünk. Finom gesztenyetortát kaptam, és a délután tele volt örömökkel meg nagy beszélgetésekkel. Kristóf és Barnabás annyira nagyokat játszottak, hogy szüleik harcok árán tudták csak rávenni őket a búcsúzásra és a haza indulásra. Azt élveztem a legjobban, hogy noha a társaság jó része nem ismerte egymást, rövid idő alatt úgy beszélgettek, mintha világ életükben barátok lettek volna. Szóval, be kell vallanom, hogy nagyon csodás barátaim vannak. Mindig is számíthattam rájuk, ahogy ezután is. Mostanában feladtam néhány álmomat, és ők azok, akik továbbra is hisznek ezekben...
Köszönök mindent nektek!
(u.i. bocsánatot kérek, ha valakit kifelejtett Jona és Darinka a meghívásból, a szívemben a helyetek változatlan.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése