Tudom, hogy már áradoztam egyszer erről a színműről. Nem véletlenül. Eszméletlen alkotás. Tegnap este volt a 100. alkalom, hogy a Pécsi Nemzeti Színházban játszották. Nem figyeltem föl magamtól erre a darabra, de tavaly, amikor Johannától ezt kaptam ajándékba a sikeres államvizsgámért, eldöntöttem, hogy még látnom kell. Nemrég annyira sokat beszéltem róla, hogy Darin meg a szülinapomra tartogatta ajándékként. Nem okozott csalódást. Két nőről szól: egyik haldoklik, a másik önkéntes betegápoló. Tele van életképekkel: megélt örömökkel, nagy fájdalmakkal. Megszólal benne a hit is, a harag Istennel szemben és a megnyugvás Benne. Egyedül benne. Az élet értelme is: hogy egy egész életében egy farmon élő nő életének is van értelme. Így fogalmazza meg Grace: "A Jóisten valamiért csak teremtett, és ha nem is voltam más, csak egy közbülső láncszem, amely összetart másik kettőt, akkor is fontos voltam és nélkülözhetetlen..."
...fontos vagyok és nélkülözhetetlen...
u.i. köszönöm nektek, drága barátaim :)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése