Nem tudom, ki hogy van a szeretet témával, de mostanában vannak olyan emberek az életemben, akikhez igencsak nagy adag szeretetre van szükségem. Akiket nem tudok "csak úgy" megszeretni, mert nem könnyű esetek. Általában elkerültem az ilyen embereket életem során, de van, akiket nem lehet és valahogy mostanában nagyon nem tudom mellőzni őket. Talán Isten úgy gondolta, hogy itt az ideje először nagyon is aktív, cselekedetekben megnyílvánuló módon szeretnem, mint először az érzelmeimmel (mert általában ez dominál). Hát, nekem ez nem egyszerű dolog, néha az van bennem, hogy az összes energiámat felemészti egy-egy ilyen ember "szeretése".
Tegnap valahogy Gyökössy Bandi bácsi egyik története jutott eszembe a "Mai példázatok"-ból, amiben egy hölgy keresi fel és elpanaszolja, hogy képtelen szeretni az édesanyját, sőt, gyűlöli, mert tönkretette az életét, a házasságát, általában mindent, amiben örömét lelte. Hát, Bandi bácsi nem azt javasolta, hogy költözzön el, meg rakja helyre az anyukáját és mondja meg úgy igazán a magáét. "Receptje" a következőket tartalmazta: zongorázza el édesanyja kedvenc darabját, főzze meg anyukája kedvenc vacsoráját, hívja el sétálni, hallgassa meg, este meg takarja be jól és akár adhat egy jóéjt puszit is. Nézhetett is egy nagyot a hölgy a különös "recept" hallatán, meg először nagyon mentegetőzött, hogy képtelen mindezt megvalósítani, aztán elég sokáig nem adott magáról életjelt. Végül amikor végre visszajelzett a receptek beválásáról, elmondta édesanyja reakcióját az esti búcsúzkodás után és a hölgy csak annyit tett hozzá: "adja át másnak is a receptet". Most per pillanat úgy érzem, hogy a soron következő én vagyok, akinek ki kell próbálnia...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése