... elkészült az októberi beosztásunk, azóta készülök haza. A szüleimhez. Március óta nem láttam őket, így már jócskán be vagyok sózva. Ma megszámoltam, hogy még 17 nap. Érdekes, hogy mindaddig, amíg nem tudtam, mikor mehetek haza, nem volt bennem ez a "besózás". Úgy gondoltam erre, hogy majd egyszer... Aztán most, hogy a "majd egyszer" ennyire közeli, már nem igazán bírok magammal. Igaz, a szüleim sem. Noha már mondtam a dátumot, újra és újra megkérdezik. Talán nem hisznek a fülüknek, vagy lehet azt gondolják, hogy közelebbi időpontot mondok. Ma meg is kérdezem tőlük :)))
Azt azért meg kell állapítanom, hogy a kételkedős kérdéseim frissen és vidáman is állnak. Na, de azt is, hogy van, Aki ismeri ezeket a kérdéseket, és a "tökéletes időzítést" is a válaszokhoz.
2 megjegyzés:
Ez szuper! Én nagyon szeretem ezt az érzést és aztán eljön a haza utazás napja... Ilyenkor úgy elő bújik a bennünk szunnyadó gyermek!
Hát, ja, bennem máris előjött :DDD, és még hol van az a nap!
Megjegyzés küldése